Zsoltárok könyve 87

Zsoltárok könyve

88

1

Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.

2

Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:

3

Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!

4

Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.

5

Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.

6

A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.

7

Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

8

A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.

9

Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

10

Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

11

Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.

12

Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?

13

Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

14

De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

15

Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tőlem?

16

Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

17

Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.

18

Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.

19

Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség.

Zsoltárok könyve 89