| 2 |
1 | Felméne pedig az Úrnak angyala Gilgálból Bókimba, és monda: Én
vezettelek fel titeket Égyiptomból, és hoztalak benneteket erre a
földre, a mely felől megesküdtem a ti atyáitoknak, és mondék: Nem bontom
fel az én szövetségemet ti veletek soha örökké.
|
2 | Csakhogy ti se kössetek frigyet ennek a földnek lakosival, rontsátok le az ő oltáraikat; de ti
nem hallgattatok az én szómra. Miért cselekedtétek ezt?
|
3 | Annakokáért azt mondom: Nem űzöm el őket előletek, hanem legyenek néktek
[mint tövisek] a ti oldalaitokban, és az ő isteneik legyenek ti néktek
tőr gyanánt.
|
4 | És lőn, hogy mikor az Úrnak angyala ezeket mondá az Izráel minden
fiainak: felemelé a nép az ő szavát és síra.
|
5 | És elnevezték azt a helyet Bókimnak, és áldozának ott az Úrnak.
|
6 | És elbocsátá Józsué a népet, és elmenének az Izráel fiai,
kiki az ő örökségébe, hogy bírják a földet.
|
7 | És a nép az Urat szolgálta Józsuénak egész életében, és a
véneknek minden napjaiban, a kik hosszú ideig éltek Józsué után, a kik
látták az Úrnak minden dolgait, melyeket cselekedett vala Izráellel.
|
8 | És meghalt Józsué, a Nún fia, az Úr szolgája, száztíz
esztendős korában.
|
9 | És eltemeték őt örökségének határában, Timnat-Héreszben,
az Efraim hegyén, északra a Gaas hegyétől.
|
10 | És az az egész nemzetség gyűjteték az ő atyáihoz, és támadott más
nemzetség ő utánok, a mely nem ismerte sem az Urat, sem az ő
cselekedeteit, melyeket cselekedett Izráellel.
|
11 | És gonoszul cselekedtek az Izráel fiai az Úrnak szemei előtt, mert a
Baáloknak szolgáltak.
|
12 | És elhagyák az Urat, atyáik Istenét, a ki kihozta őket Égyiptom
földéből, és más istenek után jártak, a pogány népek istenei közül, a
kik körülöttük voltak, és azok előtt hajtották meg magukat, és haragra
ingerelték az Urat.
|
13 | És elhagyták az Urat, és szolgáltak Baálnak és Astarótnak.
|
14 | És felgerjedett az Úrnak haragja Izráel ellen, és adá őket a ragadozók
kezébe, és elragadozák őket, és adá őket a körülöttük való ellenségeik
kezébe, és még csak megállani sem bírtak ellenségeik előtt.
|
15 | A hova csak kivonultak, mindenütt ellenök volt az Úr keze rontásukra, a
mint megmondotta volt az Úr, és a mint megesküdt volt az Úr nékik. És igen megnyomorodának.
|
16 | És támasztott az Úr bírákat, a kik megszabadíták őket szorongatóiknak
kezéből.
|
17 | De bíráikra sem hallgattak, hanem más istenekkel paráználkodtak, és
azoknak hajtották meg magukat, [és] hamar letértek az útról, a melyen
atyáik jártak, kik az Úrnak parancsára hallgattak; ők nem cselekedtek
így.
|
18 | Mert mikor bírákat támasztott az Úr nékik, az Úr maga volt a bíróval, és
megszabadította őket ellenségeik kezéből a biró egész idejére, mert
megindult az Úr panaszaikon, [melyeket emeltek] elnyomóik és
szorongatóik miatt.
|
19 | De [mihelyt] a bíró meghalt, visszatértek, és jobban megromlottak, mint
atyáik; más istenek után jártak, azoknak szolgáltak, és azok előtt
hajtották meg magukat, föl nem hagytak cselekedeteikkel és nyakas
magaviseletökkel.
|
20 | Ezért felgerjedett az Úrnak haragja Izráel ellen, és monda: Mivelhogy
általhágta ez a nemzetség az én szövetségemet, melyet atyáiknak
parancsoltam, és nem hallgatott az én szavamra:
|
21 | Én sem űzök ki többé senkit sem előlük azon pogányok közül, a kiket
meghagyott Józsué, a mikor meghalt;
|
22 | Hanem azok által kísértem Izráelt, ha [vajjon] megtartják-é az Úrnak
útát, járván azon, a miképen megtartották az ő atyáik, avagy nem?
|
23 | Ezért hagyta meg az Úr ezeket a pogányokat, és nem [is] űzte ki hamar,
és nem adta őket Józsué kezébe.
|