Zsoltárok könyve 108

Zsoltárok könyve

109

1

Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. &Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!

2

Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.

3

És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.

4

Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.

5

Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.

6

Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.

7

Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.

8

Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.

9

Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.

10

És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek [eledelt.]

11

Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.

12

Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!

13

Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!

14

Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!

15

Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,

16

A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.

17

Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.

18

Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.

19

Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.

20

Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.

21

De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!

22

Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.

23

Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.

24

Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.

25

Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.

26

Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!

27

Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!

28

Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.

29

Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!

30

Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!

31

Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.

Zsoltárok könyve 110