| 21 |
1 | Az Úr pedig meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, és akképen cselekedék az Úr Sárával, a miképen szólott vala. |
2 | Mert fogada Sára az ő méhében, és szűle fiat Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, melyet mondott vala néki az Isten. |
3 | És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, a ki néki született vala, a kit szűlt vala néki Sára, Izsáknak: |
4 | És körűlmetélé Ábrahám az ő fiát Izsákot, nyolcznapos korában, a mint parancsolta vala néki az Isten. |
5 | Ábrahám pedig száz esztendős [vala], mikor születék néki az ő fia Izsák. |
6 | És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam. |
7 | Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé fiat szűltem vénségére. |
8 | És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák elválasztaték. |
9 | Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szűlt vala, |
10 | Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal. |
11 | Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért. |
12 | De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod. |
13 | Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ő. |
14 | Felkele azért Ábrahám jó reggel, és vőn kenyeret és egy tömlő vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában. |
15 | Hogy elfogyott a víz a tömlőből, letevé a gyermeket egy bokor alá. |
16 | És elméne s leűle által ellenébe mintegy nyillövésnyi távolságra; mert azt mondja vala: Ne lássam mikor a gyermek meghal. Leűle tehát által ellenébe, és fölemelé szavát és síra. |
17 | Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, és kiálta az Isten angyala az égből Hágárnak, és monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott a hol van. |
18 | Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem őt. |
19 | És megnyitá Isten az ő szemeit, és láta egy vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlőt vízzel, és inni ada a gyermeknek. |
20 | És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a pusztában, és lőn íjászszá. |
21 | Lakozék pedig Párán pusztájában, és vőn néki anyja feleséget Égyiptom földéről. |
22 | És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel. |
23 | Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel, a melylyel én te irántad viseltettem, viseltetel te is én irántam és az ország iránt, a melyben jövevény voltál. |
24 | És monda Ábrahám: Én megesküszöm. |
25 | Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a kútért, melyet erővel elvettek vala az Abimélek szolgái. |
26 | És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda mívelte e dolgot; te sem jelentetted nekem, s én sem hallottam, hanem csak ma. |
27 | Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat és adá Abiméleknek; és egymással szövetséget kötének. |
28 | És külön állíta Ábrahám a nyájból hét juhot. |
29 | És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire való e hét juh, melyet külön állítál? |
30 | És felele [Ábrahám]: Ezt a hét juhot vedd tőlem, hogy bizonyságul legyenek nékem, hogy én ástam ezt a kútat. |
31 | Azért nevezék azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten. |
32 | Megköték tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és Pikhól annak hadvezére és visszatérének a Filiszteusok földére. |
33 | [Ábrahám] pedig tamariskusfákat ültete Beérsebában, és segítségűl hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét. |
34 | És sok ideig tartózkodék Ábrahám a Filiszteusok földén. |