| 22 |
1 | Jövendölés a látás völgye ellen. &Mi lelt most, hogy mindenestől felmenél a házak tetejére? |
2 | Te lármával teljes, zajos város, örvendező város, megöletteid nem fegyverrel ölettek meg, és nem harczon hullottak el! |
3 | Hadnagyaid mind elszaladtak a kézív előtt, [de] megkötöztettek; a kik benned találtattak, mind megkötöztettek, [midőn] futni akartak messzire. |
4 | Ezért mondom: Ne nézzetek reám, hadd kesergessem magamat sírással; ne siessetek vígasztalni engem, népem leánya romlása felett. |
5 | Mert rémülésnek és eltapodtatásnak és zavarnak napja [jő] Istentől, a seregeknek Urától a látás völgyére, a mely ledönti a kőfalat, és a hegyeken kiáltás hallatik. |
6 | És Élám fölvette a tegezt, és [jő] szekeren emberekkel és lovagokkal, és Kir paizst meztelenít. |
7 | És lészen, hogy szép völgyeid betelnek szekerekkel, és a lovagok nyomulnak a kapu felé. |
8 | És fölfedi Júdának fátyolát, és tekintesz ama napon az erdő házának fegyverzetére, |
9 | És meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyűjtitek az alsó tó vizét. |
10 | És megszámláljátok Jeruzsálem házait, és némely házat lerontotok, hogy a kőfalat megerősíthessétek; |
11 | És árkot csináltok a két kőfal között a régi tó vizének; és nem tekintetek arra, a ki ezt cselekvé, és a ki régen elvégzé ezt, Õt nem látjátok! |
12 | És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre, |
13 | És ímé öröm és vígasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk! |
14 | És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bűn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura. |
15 | Így szólt az Úr, a seregek Ura: No, menj el a kormányzóhoz, Sébnához, a királyi ház főemberéhez, [és mondd meg néki:] |
16 | Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? mint a ki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának! |
17 | Ímé az Úr elhajít téged erős hajítással, és megragadván megragad, |
18 | Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda [mennek] dicsőséged szekerei, te, urad házának gyalázata! |
19 | És kivetlek állásodból és lerántlak helyedről. |
20 | És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, a Hilkiás fiát, |
21 | S felöltöztetem őt öltözetedbe, és öveddel megerősítem, és uralmadat kezébe adom, és ő lesz atyjok Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának; |
22 | S az ő vállára adom a Dávid házának kulcsát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki; |
23 | S beverem őt, mint szeget erős helyre, és lészen dicsőséges székül az ő atyja házának; |
24 | S reá függesztik atyja házának minden dicsőségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a csészeedényektől a tömlőknek minden edényeiig. |
25 | Ama napon, azt mondja a seregeknek Ura, kiesik a szeg, mely erős helyre veretett, és levágatik és leesik és összetörik a teher, mely rajta volt, mert az Úr mondá. |