Jób könyve 21

Jób könyve

22

1

Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:

2

Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!

3

Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?

4

A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?

5

Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?

6

Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.

7

Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.

8

A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.

9

Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

10

Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;

11

Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!

12

Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!

13

És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?

14

Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.

15

Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;

16

A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!

17

A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?

18

Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.

19

Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:

20

Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!

21

Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.

22

Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!

23

Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.

24

Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:

25

És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.

26

Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.

27

Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.

28

Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.

29

Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.

30

Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.

Jób könyve 23