| 22 |
1 | Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda: |
2 | Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos! |
3 | Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz? |
4 | A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled? |
5 | Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod? |
6 | Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted. |
7 | Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret. |
8 | A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta. |
9 | Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek. |
10 | Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés; |
11 | Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít! |
12 | Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak! |
13 | És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van? |
14 | Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár. |
15 | Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak; |
16 | A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?! |
17 | A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható? |
18 | Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem. |
19 | Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket: |
20 | Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg! |
21 | Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád. |
22 | Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit! |
23 | Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól. |
24 | Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat: |
25 | És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd. |
26 | Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled. |
27 | Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat. |
28 | Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik. |
29 | Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja. |
30 | Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az. |