Példabeszédek 28

Példabeszédek

29

1

A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.

2

Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.

3

A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.

4

A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.

5

A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.

6

A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.

7

Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.

8

A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.

9

Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.

10

A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.

11

Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.

12

A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.

13

A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.

14

A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.

15

A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.

16

Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.

17

Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek

18

Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!

19

[Csak] beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.

20

Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!

21

A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.

22

A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.

23

Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.

24

A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.

25

Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.

26

Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól [van] kinek-kinek ítélete.

27

Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.

Példabeszédek 30