Zsoltárok könyve 67

Zsoltárok könyve

68

1

Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára, éneke.

2

Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az ő gyűlölői.

3

A mint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; a mint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől;

4

Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten előtt, és ujjongnak örömmel.

5

Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek előtte.

6

Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában.

7

Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.

8

Oh Isten, mikor kivonultál a te néped előtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.

9

A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene előtt.

10

Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.

11

Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!

12

Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának.

13

A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.

14

Ha cserények között hevertek is: [olyanok lesztek, mint] a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy [mint] vitorla-tollai, a melyek színarany fényűek.

15

Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, [mintha] hó esett [volna] a Salmonon.

16

Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;

17

Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony [ezen] lakozik az Úr mindörökké!

18

Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai [hegyen] az ő szent [hajléká]ban.

19

Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is [ide jönnek] lakni, oh Uram Isten!

20

Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.

21

Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.

22

Csak Isten ronthatja meg az ő ellenségeinek fejét, a bűneiben járónak üstökös koponyáját.

23

Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységéből is kihozlak,

24

Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségből lakomázzék.

25

Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.

26

Elől mennek vala az éneklők, utánok a húrpengetők, középen a doboló leányok.

27

A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!

28

Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az ő gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei [és] a Nafthali fejedelmei.

29

Istened rendelte el a te hatalmadat: erősítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!

30

A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.

31

Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.

32

Eljőnek majd a főemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.

33

E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.

34

A ki kezdettől fogva az egek egein ül; ímé, [onnét] szól nagy kemény szóval.

35

Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsősége az Izráelen és az ő hatalma a felhőkben van.

36

Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erőt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten!

Zsoltárok könyve 69