Jób könyve 38

Jób könyve

39

1

Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

2

Mikor meglapulnak tanyáikon, [és] a bokrok közt lesben vesztegelnek?

3

Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

4

Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

5

Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

6

[Csak] összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól []megszabadulnak.

7

Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

8

Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

9

A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

10

Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

11

A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld [gazt] felkeres.

12

Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

13

Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

14

Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

15

Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

16

Vígan [leng] a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

17

Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

18

És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

19

Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

20

Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

21

De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

22

Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

23

Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

24

[Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

25

Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

26

Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

27

Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

28

A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

29

A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé?

30

A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?

31

A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.

32

Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.

33

Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott [terem.]

34

Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:

35

A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!

36

És szóla Jób az Úrnak, és monda:

37

Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.

38

Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!

Jób könyve 40