| 39 |
1 | Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é; |
2 | Mikor meglapulnak tanyáikon, [és] a bokrok közt lesben vesztegelnek? |
3 | Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök? |
4 | Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását? |
5 | Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét? |
6 | [Csak] összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól []megszabadulnak. |
7 | Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok. |
8 | Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét, |
9 | A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet? |
10 | Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását. |
11 | A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld [gazt] felkeres. |
12 | Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál? |
13 | Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad? |
14 | Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá? |
15 | Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja? |
16 | Vígan [leng] a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az? |
17 | Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki! |
18 | És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat. |
19 | Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja; |
20 | Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki. |
21 | De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját. |
22 | Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel? |
23 | Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes! |
24 | [Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan. |
25 | Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől; |
26 | Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda: |
27 | Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng. |
28 | A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt. |
29 | A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé? |
30 | A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? |
31 | A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön. |
32 | Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. |
33 | Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott [terem.] |
34 | Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: |
35 | A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki! |
36 | És szóla Jób az Úrnak, és monda: |
37 | Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. |
38 | Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! |