| 20 |
1 | És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe, |
2 | És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta? |
3 | Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem: |
4 | A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől? |
5 | Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha [ezt] mondjuk: Mennyből; [azt] fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki? |
6 | Ha pedig [ezt] mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt. |
7 | Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét [vala.] |
8 | És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. |
9 | És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék. |
10 | És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el. |
11 | És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el. |
12 | És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték |
13 | Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik. |
14 | De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség! |
15 | És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal? |
16 | Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen [az]! |
17 | Õ pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé? |
18 | Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. |
19 | És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot. |
20 | Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának. |
21 | Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod: |
22 | Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem? |
23 | Õ pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? |
24 | Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré. |
25 | Õ pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. |
26 | És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának. |
27 | Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt, |
28 | Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye [annak] feleségét, és támasszon magot az ő testvérének. |
29 | Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül; |
30 | A másik vevé el azért annak feleségét, és az [is] magzatok nélkül halt meg; |
31 | Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak. |
32 | Mind ezek után pedig meghalt az asszony is. |
33 | A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt. |
34 | És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak: |
35 | De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak: |
36 | Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai. |
37 | Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja. |
38 | Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek [Istene:] mert mindenek élnek ő néki. |
39 | Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád! |
40 | És többé semmit sem mertek tőle kérdezni. |
41 | Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia? |
42 | Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől, |
43 | Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. |
44 | Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki? |
45 | És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak: |
46 | Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket; |
47 | Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek. |