| 4 |
1 | Majd visszatére az angyal, a ki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel. |
2 | És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez, a melyek a tetején vannak; |
3 | És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán. |
4 | És felelék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram? |
5 | És felele az angyal, a ki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram! |
6 | És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura. |
7 | Ki vagy te, te nagy hegy? Lapálylyá [leszel] Zorobábel előtt, és felviszi a csúcs-követ, [és ilyen] kiáltás [támad:] Áldás, áldás reá! |
8 | És szóla hozzám az Úr, mondván: |
9 | A Zorobábel kezei veték meg e ház alapját, és az ő kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok. |
10 | Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet. |
11 | És felelék, és mondám néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán? |
12 | És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának az a két ága, a melyek a két arany cső mellett vannak, és öntik magukból az aranyat? |
13 | És szóla nékem, mondván: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram! |
14 | És mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, a kik az egész föld Ura mellett állnak. |