| 18 |
1 | Ebben az időben nem volt király Izráelben, és ezekben a napokban
keresett a Dán nemzetsége magának örökséget, a hol lakjék, mert nem
jutott néki mind ez ideig az Izráel törzsei között osztályrész.
|
2 | És elküldöttek a Dán fiai az ő házoknépe közül öt férfiút, vitéz
férfiakat a magok határaikból, Czórából és Estháolból,
hogy kémleljék ki és nézzék meg jól a földet, és mondának nékik:
Menjetek el, kémleljétek ki a földet. És elérkeztek az Efraim hegyéhez,
a Míka házához, és ott megháltak.
|
3 | Mikor a Míka házánál voltak, megismerték az ifjú Lévitának hangját, és
hozzá mentek, és mondának néki: Ki hozott téged ide? Mit csinálsz itt,
és mi járatban vagy?
|
4 | Õ pedig monda nékik: Ezt meg ezt cselekedte velem Míka, és megfogadott
engem, és papjává lettem.
|
5 | És mondának néki: Kérdezd meg Istentől, hogy hadd tudjuk meg, ha
szerencsés lesz-é a mi útunk, a melyen járunk?
|
6 | És monda nékik a pap: Menjetek el békességgel; a ti útatok, a melyen
jártok, az Úr előtt van.
|
7 | És elment az öt férfiú, és Laisba jutott, és látták a népet, a mely
benne volt, hogy minden félelem nélkül lakik, a Sidonbeliek szokása
szerint [él] csendesen és bátorságosan, és nincs senki, a ki őket
bántaná az országban, vagy úr volna felettök, és távol vannak a
sidoniaktól, és nincs senkivel semmi dolguk.
|
8 | És mikor visszatértek atyjokfiaihoz Czórába és Estháolba, és kérdezték
tőlök az ő atyjokfiai: Mi jóval jártatok?
|
9 | Mondának: Keljetek fel, és menjünk fel ellenök, mert láttuk a földet,
hogy ímé igen jó, és ti veszteg ültök? ne legyetek restek a menetelre,
hogy elmenjetek elfoglalni azt a földet.
|
10 | Ha elmentek, biztonságban élő néphez mentek, és a tartomány tágas; mert
Isten kezetekbe adta azt a helyet, a hol semmiben sincs hiány, a mi csak
a földön van
|
11 | És elment onnét a Dán nemzetségéből, Czórából és Estháolból, hatszáz
férfiú hadiszerszámokkal felkészülten.
|
12 | És felvonultak, és táborba szállottak Kirjáth-Jeárimban, Júdában. Ezért
hívják azt a helyet Dán táborának mind e mai napig. És ez Kirjáth-Jeárim
mögött fekszik.
|
13 | És onnan felvonultak az Efraim hegyére, és Míka házába mentek.
|
14 | És szólott az az öt férfiú, a ki elment kikémlelni Lais földét és monda
atyjafiainak: Tudjátok-é, hogy ebben a házban efód és teráf, faragott és
öntött bálvány van? Hát elgondolhatjátok, hogy mit cselekedjetek.
|
15 | És betértek oda, és az ifjú Lévitához mentek a Míka házába, és
köszöntötték őt: Békességgel!
|
16 | A hadiszerszámokkal felkészült hatszáz férfiú pedig, kik a Dán fiai
közül valók voltak, a kapu előtt állott.
|
17 | És az az öt férfiú, a ki a föld kikémlelésére ment volt el, mikor
felment és megérkezett oda, elvette a faragott képet, az efódot, a
teráfot és az öntött bálványt; a pap pedig ott állott a kapu előtt a
hadiszerszámokkal felkészült hatszáz férfiúval.
|
18 | Mikor pedig ezek a Míka házához bementek és elvették a faragott képet,
az efódot, a teráfot és az öntött bálványt, monda nékik a pap: Mit
míveltek?
|
19 | Azok pedig mondának néki: Hallgass, tedd kezed ajakadra, és jőjj el
velünk, és légy nékünk atyánk és papunk. Melyik jobb, hogy egy ember
házának légy papja, vagy hogy Izráelben egy nemzetségnek és háznépnek
légy papja?
|
20 | És örvendett ezen a papnak szíve, és elvitte az efódot és a teráfot és a
faragott képet, és velök a nép közé ment.
|
21 | És megfordulván elvonultak, magok előtt küldve a gyermekeket, a barmokat
és drágaságaikat.
|
22 | Mikor pedig már messze jártak a Míka házától, a férfiak, a kik a Míka
házának szomszédságában laktak, összegyűltek, és utána mentek a Dán
fiainak.
|
23 | És utánok kiáltoztak a Dán fiainak. Azok pedig visszafordulván mondának
Míkának: Mi bajod van, hogy [így] felsereglettél?
|
24 | És monda: Isteneimet vettétek el, a melyeket
készíttettem, és papomat, és elmentetek, hát mim van még egyebem? és
[mégis] azt mondjátok nékem: mi bajom van?
|
25 | És mondának néki a Dán fiai: Ne hallasd többé hangodat, hogy rátok ne
rontsanak e felbőszített emberek, és te a magad életét és házadnépe
életét el ne veszítsd!
|
26 | És elmentek a Dán fiai a magok útján, és mikor Míka látta, hogy azok
erősebbek nála, megfordult, és visszatért házához.
|
27 | Õk pedig elvitték, a mit Míka készíttetett, és a papot, a ki nála volt,
és Lais ellen mentek, a nyugodtan és biztonságban élő nép ellen, és
leölték őket fegyvernek élivel, és a várost megégették tűzzel.
|
28 | És nem volt senki, a ki őket megszabadította volna, mert messze volt
Sidontól, és semmi dolguk nem volt senkivel. [Lais] pedig a Béth-Rehob
völgyében feküdt és itt építették meg a várost, és
telepedtek meg benne.
|
29 | És elnevezték a város nevét Dánnak, atyjoknak Dánnak
nevéről, a ki Izráelnek született volt. Bár először Lais
volt a város neve.
|
30 | És felállították magoknak a Dán fiai a faragott képet,
és Jonathán, a Manasse fiának Gersomnak fia és az ő fiai voltak papok a
Dán nemzetségében egészen a föld fogságának idejéig.
|
31 | És felállítva tarták a Míka faragott képét, a melyet az készíttetett,
mindaddig, míg az Istenháza Silóban volt.
|