Zsoltárok könyve 6

Zsoltárok könyve

7

1

Dávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt.

2

Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözőmtől, és szabadíts meg engem,

3

Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.

4

Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben.

5

Ha gonoszszal fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet:

6

[Akkor] ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsőségemet. Szela.

7

Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen; serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet!

8

És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a magasságba.

9

Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és ártatlanságom szerint!

10

Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erősítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket.

11

Az én paizsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívűeket.

12

Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik.

13

Ha meg nem tér a [gonosz,] kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt.

14

Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait.

15

Ímé, álnoksággal vajúdik [a gonosz], hamisságot fogan és hazugságot szül.

16

Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, a mit csinált

17

Forduljon vissza fejére az, a mit elkövetett, és szálljon feje tetejére az ő erőszakossága.

18

Dicsérem az Urat az ő igazsága szerint, és éneklek a felséges Úr nevének.

Zsoltárok könyve 8