| 2 |
1 | Ha annakokáért [helye van] Krisztusban az intésnek, ha [helye van] a szeretet vígasztalásának, ha [helye van] a Lélekben való közösségnek, ha [helye van] a szívnek és könyörületességnek, |
2 | Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén; |
3 | Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál. |
4 | Ne nézze kiki a maga [hasznát,] hanem mindenki a másokét is. |
5 | Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, |
6 | A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy [ő] az Istennel egyenlő, |
7 | Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; |
8 | És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. |
9 | Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; |
10 | Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. |
11 | És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. |
12 | Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; |
13 | Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből. |
14 | Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; |
15 | Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon. |
16 | Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába. |
17 | De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papiszolgálatánál, [mégis] örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; |
18 | Azonképen ti is örüljetek, és örüljetek együtt velem. |
19 | Reménylem pedig az Úr Jézusban, hogy Timótheust rövid nap elküldöm tihozzátok, hogy én is megviduljak, megértvén a ti dolgaitokat. |
20 | Mert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú, a ki igazán szívén viselné dolgaitokat. |
21 | Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét. |
22 | Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangyéliom ügyében. |
23 | Õt azért reménylem, hogy elküldöm, mihelyt meglátom az én dolgaimat, tüstént; |
24 | Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni. |
25 | De szükségesnek tartám, hogy Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, néktek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok; |
26 | Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrődött a miatt, hogy meghallottátok, hogy ő beteg volt. |
27 | Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta, nem csak ő rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy szomorúság ne jőjjön szomorúságomra. |
28 | Annakokáért hamarabb küldtem őt haza, hogy meglátván őt, ismét örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom. |
29 | Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek: |
30 | Mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, koczkára tévén életét, hogy kárpótoljon engem azért, hogy nékem tett szolgálatotoknál ti nem voltatok jelen. |