| 16 |
1 | És elment Sámson Gázába, és meglátott ott egy parázna asszonyt, és
bement hozzá.
|
2 | A gázabelieknek pedig [mikor] [megmondották,] mondván: Ide jött Sámson!
körülvevék őt, és leselkedének ő utána egész éjszakán át a város
kapujában, és hallgatóztak egész éjjel, [és azt] mondták: Reggel, ha
világos lesz, megöljük őt.
|
3 | És aluvék Sámson éjfélig. Éjfélkor pedig felkelt, és megfogván a város
kapujának szárnyait, a kapufélfákkal és a závárokkal együtt kiszakította
azokat, és vállaira vette, és felvitte a hegy tetejére, mely Hebronnal
szemben fekszik.
|
4 | És történt azután, hogy megszeretett egy asszonyt a Sórek völgyében, a
kinek neve Delila volt.
|
5 | És felmenének ő hozzá a Filiszteusok fejedelmei, és mondának néki:
Kérdezd ki őt és tudd meg, miben áll az ő nagy ereje, és miképen
vehetünk rajta erőt, hogy megkötözzük és megkínozzuk őt, és mi
mindenikünk adunk néked ezerszáz ezüst [siklust.
|
6 | És monda Delila Sámsonnak: Mondd meg nékem, miben van a te nagy erőd és
mivel kellene téged megkötni, hogy megkínozhassanak téged.
|
7 | És felele néki Sámson: Ha megkötöznek hét nyers gúzszsal, melyek még meg
nem száradtak, akkor elgyengülök és [olyan] leszek, mint más ember.
|
8 | Akkor hoztak néki a Filiszteusok fejedelmei hét nyers gúzst, a mely még
nem volt száraz, és megkötözé őt azzal.
|
9 | A lesben állók pedig ott vártak annál a hálókamarában. És monda néki:
Rajtad a Filiszteusok, Sámson! És elszakasztá a gúzsokat, miképen
elszakad a csepűfonal, ha tűz éri, - és ki nem tudódék, miben volt az ő
ereje.
|
10 | És monda Delila Sámsonnak: Ímé rászedtél, és hazugságot szóltál nékem,
most mondd meg [igazán], hogy mivel lehet téged megkötözni?
|
11 | Õ pedig monda néki: Ha erősen megkötöznek új kötelekkel, melyekkel még
semmi dolgot nem végeztek, akkor elgyengülök és olyan leszek, mint más
ember.
|
12 | És vett Delila új köteleket, és megkötözte őt velük, és monda néki:
Rajtad a Filiszteusok, Sámson! (mert ott leselkedtek utána a
hálókamarában). De ő letépte azokat karjairól, mint a fonalat.
|
13 | És monda Delila Sámsonnak: Meddig fogsz még rászedni engem és hazudni
nékem? Mondd meg [egyszer már], mivel kötöztethetel meg? - Õ pedig monda
néki: Ha összeszövöd az én fejemnek hét fonatékját a nyüstfonállal.
|
14 | És szeggel megerősítvén a [zugolyt,] monda: Rajtad a Filiszteusok,
Sámson! Az pedig felébredvén álmából, kitépte a zugolyszeget és a
nyüstfonalat.
|
15 | Ekkor monda néki [Delila:] Miképen mondhatod: Szeretlek téged, ha szíved
nincsen én velem? Immár három ízben szedtél rá engem, és nem mondtad
meg, hogy miben van a te nagy erőd?
|
16 | Mikor aztán őt minden nap zaklatta szavaival, és gyötörte őt: halálosan
belefáradt a lelke,
|
17 | És kitárta előtte egész szívét, és monda néki: Borotva nem volt soha az
én fejemen, mert Istennek szentelt vagyok anyám méhétől fogva; ha
megnyírattatom, eltávozik tőlem az én erőm, és megerőtlenedem, és
[olyan] leszek, mint akármely ember.
|
18 | És mikor látta Delila, hogy kitárta volna előtte egész szívét,
elküldött, és elhívatá a Filiszteusok fejedelmeit, és ezt izené:
Jőjjetek fel ez egyszer, mert ő kitárta nékem egész szívét. És felmentek
ő hozzá a Filiszteusok fejedelmei, és a pénzt [is] felvitték kezökben.
|
19 | És elaltatta őt az ő térdein, és előhívott egy férfiút, és lenyíratta az
ő fejének hét fonatékát, és kezdé őt kínozni. És eltávozott tőle az ő
ereje.
|
20 | És monda: Rajtad a Filiszteusok, Sámson! Mikor pedig az az ő álmából
felserkent, monda: Kimegyek most is, mint egyébkor, és lerázom [a
kötelékeket]; mert még nem tudta, hogy az Úr eltávozott ő tőle.
|
21 | De a Filiszteusok megfogták őt, és kiszúrták szemeit, és
levezették őt Gázába, és ott megkötözték két vaslánczczal, és őrölnie
kellett a fogházban
|
22 | De az ő fejének haja újra kezdett nőni, miután megnyíretett.
|
23 | És mikor a Filiszteusok fejedelmei összegyűltek, hogy az ő istenüknek,
Dágonnak nagy áldozatot áldozzanak, és hogy örvendezzenek,
mondának: Kezünkbe adta a mi istenünk Sámsont, a mi ellenségünket.
|
24 | És [mikor] látta őt a nép, dícsérték az ő istenöket, mert - mondának -
kezünkbe adta a mi istenünk a mi ellenségünket, földünk pusztítóját, és
a ki sokakat megölt mi közülünk.
|
25 | Lőn pedig, hogy mikor megvídámult az ő szívök, mondának: Hívjátok
Sámsont, hadd játszék előttünk. És előhívák Sámsont a fogházból, és
játszék ő előttük, és az oszlopok közé állították őt.
|
26 | Sámson pedig monda a fiúnak, a ki őt kézenfogva vezette: Ereszsz el,
hadd fogjam meg az oszlopokat, a melyeken a ház nyugszik, és hadd
támaszkodjam hozzájuk.
|
27 | A ház pedig tele volt férfiakkal és asszonyokkal, és ott voltak a
Filiszteusok összes fejedelmei, és a tetőzeten közel háromezeren,
férfiak és asszonyok, a Sámson játékának nézői.
|
28 | Ekkor Sámson az Úrhoz kiáltott, és monda: Uram, Isten, emlékezzél meg,
kérlek, én rólam, és erősíts meg engemet, csak [még] ez egyszer, óh
Isten! hadd álljak egyszer bosszút a Filiszteusokon két szemem
világáért!
|
29 | És átfogta Sámson a két középső oszlopot, melyeken a ház nyugodott, az
egyiket jobb kezével, a másikat bal kezével, és hozzájok támaszkodott.
|
30 | És monda Sámson: Hadd veszszek el én is a Filiszteusokkal! És nagy
erővel megrándította [az oszlopokat,] és rászakadt a ház a fejedelmekre
és az egész népre, mely abban volt, úgy hogy többet megölt halálával,
mint a mennyit megölt életében.
|
31 | És lementek az ő testvérei és atyjának egész háza, és elvivék őt, és
hazatérvén, eltemették Czóra és Estháol között, atyjának, Manoahnak
sírjába, minekutána húsz esztendeig ítélte az Izráelt.
|