Zsoltárok könyve 115

Zsoltárok könyve

116

1

Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.

2

Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.

3

Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.

4

És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!

5

Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.

6

Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.

7

Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.

8

Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstől:

9

Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.

10

Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.

11

Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.

12

Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?

13

A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.

14

Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.

15

Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.

16

Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.

17

Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.

18

Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,

19

Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!

Zsoltárok könyve 117