| 3 |
1 | Ezek pedig a pogányok, a kiket meghagyott az Úr, hogy azok által
kísértse Izráelt, azokat a kik nem ismerték a Kanaánért való harczokat,
|
2 | Csak azért, hogy az Izráel fiainak nemzetségei megismerjék, hogy tanítsa
őket hadakozásra, csak azokat, a kik azelőtt ezt nem tudták:
|
3 | A Filiszteusok öt fejedelemsége, a Kananeusok mindnyájan, és a
Sidoniusok, meg a Khivveusok, a kik a Libánon hegyén laknak, a
Baálhermon hegyétől fogva Hamath bemeneteléig.
|
4 | Kik azért hagyattak meg, hogy megkísértse általok az Úr Izráelt, hogy
meglássa, vajjon engedelmeskednek-é az Úr parancsolatainak melyeket
parancsolt az ő atyáiknak Mózes által?
|
5 | Így az Izráel fiai a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok,
Khivveusok és Jebuzeusok között laktak,
|
6 | És azok leányait vették magoknak feleségül, a saját leányaikat pedig oda
adták azok fiainak, és szolgálák azoknak isteneit.
|
7 | És gonoszul cselekedtek az Izráel fiai az Úr szemei előtt, és
elfelejtkezének az Úrról, az ő Istenökről, és a Baáloknak és Aseráknak
szolgáltak.
|
8 | Ezért felgerjedett az Úrnak haragja az Izráel ellen, és adá őket Kusán-
Risathaimnak, Mesopotámia királyának kezébe, és nyolcz évig szolgáltak
az Izráel fiai Kusán-Risathaimnak.
|
9 | Ekkor az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai, és az Úr szabadítót támasztott
az Izráel fiainak, aki megszabadítá őket: Othnielt, Kénáz fiát, Káleb
öcscsét.
|
10 | És az Úrnak lelke vala ő rajta, és biráskodott Izráelben, és a mint
kiméne a hadra, az Úr kezébe adta Kusán-Risathaimot, Mesopotámia
királyát, és ránehezült keze Kusán-Risathaimra
|
11 | És megnyugovék a föld negyven esztendeig, és meghalt Othniel, a Kénáz
fia.
|
12 | De az Izráel fiai ismét gonoszul cselekedének az Úr szemei előtt, és
megerősítette az Úr Eglont, Moáb királyát Izráel ellen, azért, mert
gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei előtt.
|
13 | Ez magához gyűjtötte Ammonnak és Amáleknek fiait, és elment, és megverte
Izráelt, és elfoglalták a pálmák városát.
|
14 | És szolgálák az Izráel fiai Eglont, a Moáb királyát tizennyolcz
esztendeig.
|
15 | Ekkor [megint] az Úrhoz kiáltottak Izráel fiai, és az Úr szabadítót
támasztott nékik: Ehudot, Gérának fiát, ki Jemininek volt a fia, a ki
suta volt. És mikor az Izráel fiai ajándékot küldének általa Eglonnak,
Moáb királyának,
|
16 | Ehud szerze magának egy kétélű kardot, egy singnyi hosszút, és azt az ő
ruhája alatt a jobb tomporára övezé.
|
17 | És bemutatá az ajándékot Eglonnak, Moáb királyának. Eglon pedig igen
kövér ember vala.
|
18 | És lőn, hogy mikor elvégezé az ajándék bemutatását, elbocsátá az
embereket, a kik az ajándékot vitték vala.
|
19 | Õ maga pedig visszatért a Gilgál közelében lévő kőbányáktól és monda:
Titkos beszédem van veled, óh király! És ez monda: Hallgass! és
kimenének előle mindnyájan, kik állanak vala körülötte.
|
20 | És Ehud akkor ment be hozzá, mikor épen az ő hűsölő felházában ült
magányosan, és monda Ehud néki: Istennek beszéde van nálam te hozzád. És
fölkele [az] a királyi székből.
|
21 | Akkor kinyújtá Ehud az ő balkezét, és kirántá kardját a jobb tomporáról,
és beleüté azt annak hasába.
|
22 | És beméne még a markolatja is a vasa után és berekeszté a háj a fegyver
vasát, mert nem vonta ki a kardot annak hasából, sőt átment annak
vékonyán.
|
23 | Általméne pedig Ehud a csarnokon, minekutána bevonta maga után a felház
ajtait, és bezárta.
|
24 | A mint ő kiméne, jövének annak szolgái, és láták, hogy ímé a felház
ajtai be vannak zárva, és mondának: Bizonyára szükségét végzi a hűsölő
kamarájában.
|
25 | De mikor váltig várakoztak és ímé nem nyitotta meg a felház ajtaját,
fogák a kulcsot és megnyiták: és ímé az ő urok ott feküdt a földön
halva.
|
26 | Ehud pedig elmenekült vala, míg azok késedelmezének, és elhaladván a
kőbányák mellett, Szeiráhba futott.
|
27 | És a mikor [oda] megérkezett, kürtjébe fújt az Efraim hegyén, és
alámenének ő vele az Izráel fiai a hegyről, és ő előttük.
|
28 | És monda nékik: Jertek utánam, mert kezetekbe adta az Úr a ti
ellenségeteket, Moábot. És levonultak ő utána, és elfoglalák a Jordán
réveit, [melyek] Moáb felé [vezettek,] és nem engedtek azokon senkit
általkelni.
|
29 | És leöltek a Moábiták közül akkor mintegy tízezer embert, mind erős és
vitéz férfiakat, úgy hogy egy sem menekült el.
|
30 | Így aláztatott meg Moáb abban az időben Izráel keze alatt. És
megnyugovék a föld nyolczvan esztendeig.
|
31 | Õ utána pedig Sámgár, Anáthnak fia volt [bíró], a ki hatszáz Filiszteus
férfiút ölt meg egy ökörösztökével, és megszabadítá ő is Izráelt.
|