Zsoltárok könyve 107

Zsoltárok könyve

108

1

Ének. Dávid zsoltára.

2

Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is [kész.]

3

Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

4

Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

5

Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!

6

Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!

7

Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!

8

Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.

9

Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.

10

Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.

11

Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?

12

Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

13

Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!

14

Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.

Zsoltárok könyve 109