| 16 |
1 | Mikor pedig elmult a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab [anyja], és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt. |
2 | És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelköltekor. |
3 | És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról? |
4 | És odatekintvén, láták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette nagy vala. |
5 | És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felől, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének. |
6 | Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová őt helyezék. |
7 | De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt, a mint megmondotta néktek. |
8 | És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el őket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala. |
9 | Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadott vala, megjelenék először Mária Magdalénának, a kiből hét ördögöt űzött vala ki. |
10 | Ez elmenvén, megjelenté azoknak, a kik vele valának [és] keseregnek és sírnak vala. |
11 | Azok pedig mikor hallották, hogy él és ő látta vala, nem hivék. |
12 | Ezután pedig közülök kettőnek jelenék meg más alakban, útközben, mikor a mezőre mennek vala. |
13 | Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének. |
14 | Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az ő hitetlenségöket és keményszívűségöket, hogy azoknak, a kik őt feltámadva látták vala, nem hivének, |
15 | És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek. |
16 | A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik. |
17 | Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. |
18 | Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak. |
19 | Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára. |
20 | Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerősítvén az ígét a jelek által, a melyek követik vala. Ámen! |