Példabeszédek 8

Példabeszédek

9

1

Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.

2

Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.

3

Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.

4

Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak [ezt] mondja:

5

Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.

6

Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.

7

A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.

8

Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.

9

Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.

10

A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.

11

Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.

12

Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.

13

Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.

14

És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,

15

Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.

16

Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak [ezt] mondja:

17

A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!

18

És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai!

Példabeszédek 10