Zsoltárok könyve 76

Zsoltárok könyve

77

1

Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.

2

Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.

3

Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

4

Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

5

Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

6

Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

7

Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

8

Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

9

Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

10

Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.

11

És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

12

Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

13

És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

14

Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

15

Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

16

Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.

17

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

18

A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

19

Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

20

Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.

21

Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.

Zsoltárok könyve 78