| 6 |
1 | Jób pedig felele, és monda: |
2 | Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba! |
3 | Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim. |
4 | Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem. |
5 | Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett? |
6 | Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek? |
7 | Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér! |
8 | Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek; |
9 | És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem! |
10 | Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét. |
11 | Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?! |
12 | Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é? |
13 | Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?! |
14 | A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét |
15 | Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok. |
16 | A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög; |
17 | Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak. |
18 | Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek. |
19 | Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek. |
20 | Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak. |
21 | Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek. |
22 | Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem? |
23 | Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem? |
24 | Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem. |
25 | Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok? |
26 | Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai! |
27 | Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?! |
28 | Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom? |
29 | Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll. |
30 | Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot? |