| 14 |
1 | És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána. |
2 | És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte. |
3 | És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombat[nap]on gyógyítani? |
4 | Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá. |
5 | És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon? |
6 | És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre. |
7 | És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik: |
8 | Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az, |
9 | És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni. |
10 | Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek. |
11 | Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik. |
12 | Monda pedig annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked. |
13 | Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat: |
14 | És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor. |
15 | Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik [ő vele] együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában. |
16 | Õ pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva; |
17 | És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész! |
18 | És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem! |
19 | És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem! |
20 | A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek. |
21 | Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide. |
22 | És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely. |
23 | Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni [mindenkit], hogy megteljék az én házam. |
24 | Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat. |
25 | Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak: |
26 | Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom. |
27 | És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom. |
28 | Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze? |
29 | Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja, |
30 | Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni! |
31 | Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött? |
32 | Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket. |
33 | Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom. |
34 | Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg? |
35 | Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja. |