Zsoltárok könyve 9

Zsoltárok könyve

10

1

Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?

2

A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.

3

Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.

4

A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.

5

Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.

6

Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem [esem] bajba.

7

Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.

8

Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.

9

Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt

10

Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.

11

Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!

12

Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!

13

Miért szidja Istent a gonosz? [Miért] mondja szívében: Nem keresed [rajta.]

14

Te látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.

15

Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.

16

Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.

17

A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,

18

Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.

Zsoltárok könyve 11