| 10 |
1 | Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején? |
2 | A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak. |
3 | Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat. |
4 | A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja. |
5 | Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét. |
6 | Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem [esem] bajba. |
7 | Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság. |
8 | Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra. |
9 | Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt |
10 | Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak. |
11 | Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha! |
12 | Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről! |
13 | Miért szidja Istent a gonosz? [Miért] mondja szívében: Nem keresed [rajta.] |
14 | Te látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme. |
15 | Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz. |
16 | Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről. |
17 | A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel, |
18 | Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember. |