| 143 |
1 | Dávid zsoltára. &Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged [és] igazságod szerint hallgass meg engemet. |
2 | Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted! |
3 | Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké! |
4 | Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem! |
5 | Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem. |
6 | Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy [eped] utánad. Szela. |
7 | Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz. |
8 | Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet! |
9 | Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekülök! |
10 | Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön. |
11 | Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért! |
12 | És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok. |