Canticles 7

Canticles

8

1

Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlőjét szopta, &hogy téged kivül találván megcsókolnálak; &még sem útálnának meg engem.

2

Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába, &te oktatgatnál engem, &én meg borral itatnálak, fűszeressel, &gránátalma borral.

3

Az ő balkeze az én fejem alatt, &és jobbkezével megölel engem.

4

Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, &miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet, &mígnem ő akarja?

5

Kicsoda ez a ki feljő a pusztából, &a ki az ő szerelmeséhez támaszkodik? &Az almafa alatt költöttelek fel téged, &ott szült téged a te anyád, &ott szült téged a te szülőd!

6

Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, &mintegy pecsétet a te karodra; &mert erős a szeretet, mint a halál, &kemény, mint a sír a buzgó szerelem; &lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai.

7

Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet: &a folyóvizek sem boríthatnák azt el: &ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért, &[mégis] megvetnék azt.

8

Kicsiny húgunk van nékünk, &a kinek nincsen még emlője; &mit cselekedjünk a mi húgunk felől, &a napon, melyen arról szót tesznek?

9

Ha ő kőfal, &építünk azon ezüstből palotát; &ha pedig ajtó ő, &elrekesztjük őt czédrus-deszkával.

10

[Mikor] én [olyan leszek, mint] a kőfal, &és az én emlőim, mint a tornyok; &akkor olyan leszek ő előtte, &mint a ki békességet nyer.

11

Szőlője volt Salamonnak Baálhamonban, &adta az ő szőlejét a pásztoroknak, &kiki annak gyümölcséért hoz &ezer-ezer ezüst [siklust.]

12

Az én szőlőmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz: &az ezer [siklus,] Salamon, tiéd legyen, &a kétszáz annak gyümölcsének őrizőié.

13

Oh te, a ki lakol a kertekben! &A te társaid a te szódra figyelmeznek; &hadd halljam [én is.]

14

Fuss én szerelmesem, &és légy hasonló a vadkecskéhez, &vagy a szarvasnak fiához, a drága füveknek hegyein!

Ésaiás próféta könyve 1