| 8 |
1 | És mondának az Efraim férfiai néki: Miért cselekedted azt mi velünk,
hogy el nem hívtál minket, mikor a Midián ellen való hadakozásra
indultál? És erősen feddőzének vele.
|
2 | Õ pedig monda nékik: Vajjon cselekedtem-é én olyan dolgot, mint ti? Nem
többet ér-é Efraim szőlőmezgerlése, mint Abiézer [egész] szüretje?
|
3 | Kezetekbe adta az Isten Midiánnak fejedelmeit, Orebet és Zéebet; hát mit
cselekedhettem én olyat, mint ti?! Akkor lecsendesedék az ő
felháborodott lelkök, mikor e beszédet mondotta vala.
|
4 | Mikor pedig Gedeon a Jordánhoz ére, átkele azzal a háromszáz férfiúval,
a kik vele valának, az üldözéstől kifáradottan.
|
5 | És monda a Sukkót férfiainak: Adjatok, kérlek, e népnek, mely engem
követ, kenyeret, mert fáradtak, én pedig űzöm Zébát és Sálmunáht,
Midiánnak királyait.
|
6 | És mondának Sukkót előljárói: Zébának és Sálmunáhnak öklét már kezedben
tartod-é, hogy kenyeret adjunk a te seregednek?
|
7 | Gedeon pedig monda: Ha kezembe adja az Úr Zébát és Sálmunáht, a
pusztának tüskéivel és csalánjaival csépelem meg testeteket.
|
8 | És felmenvén onnan Pénuelbe, hasonlóképen szóla azoknak is, és Pénuel
férfiai [épen] úgy feleltek néki, a mint feleltek volt a Sukkót férfiai.
|
9 | És szóla a Pénuel férfiainak is, mondván: Mikor békességben visszatérek,
lerontom ezt a tornyot.
|
10 | Zéba pedig és Sálmunáh Kárkorban valának, és az ő seregök velök, mintegy
tizenötezeren, mind a kik megmaradtak a Napkeletieknek egész táborából.
Az elesettek [száma] százhúszezer fegyverfogható férfiú [volt.]
|
11 | És felméne Gedeon a sátorban lakók útján keletre Nobahtól és Jogbehától,
és szétverte a tábort, pedig a tábor biztonságban [érezte magát].
|
12 | És Zéba és Sálmunáh elfutottak; de ő utánok ment, és elfogta a Midián
két királyát: Zébát és Sálmunáht, és szétszórta az egész tábort.
|
13 | Mikor pedig Gedeon, a Joás fia, visszatért a harczból a Heresz
hágójától:
|
14 | Megfogott egy gyermeket a sukkótbeliek közül, és tudakozódott tőle. Ez
pedig felírta néki Sukkótnak előljáróit és véneit, hetvenhét férfiút.
|
15 | Mikor aztán a Sukkót férfiaihoz ment vala, monda: Ímhol Zéba és
Sálmunáh, a kik miatt gúnyolódtatok velem, mondván: Vajjon Zéba és
Sálmunáh öklét már kezedben tartod-é, hogy kenyeret adjunk kifáradott
embereidnek?
|
16 | És előfogá a város véneit, és a pusztának töviseit és csalánjait
[vévén], megtanítá azokkal Sukkótnak férfiait.
|
17 | Azután Pénuel tornyát rontá le, és a város férfiait ölte meg.
|
18 | És monda Zébának és Sálmunáhnak: Milyenek voltak azok a férfiak, a kiket
a Thábor [hegyén] megöltetek? Õk pedig mondának: Mint a milyen te vagy,
olyanok voltak ők is, és mindenik olyan arczú, mint egy-egy királyfi
|
19 | És monda: Az én atyámfiai, az én anyámnak fiai voltak azok. Él az Úr! ha
életben hagytátok volna őket, én sem ölnélek meg titeket!
|
20 | És monda Jéthernek, az ő elsőszülöttjének: Kelj fel, öld meg őket. De a
fiú nem húzta ki kardját, mert fél vala, mivelhogy még gyermek vala.
|
21 | És monda Zéba és Sálmunáh: Kelj fel te és [te] ölj meg minket, mert a
milyen a férfiú, olyan az ő ereje. És felkele Gedeon, és megölé Zébát és
Sálmunáht, és elvevé az ő tevéiknek nyakán levő ékességeket.
|
22 | És mondának az Izráel férfiai Gedeonnak: Uralkodjál felettünk te és a te
fiad és a te fiadnak fia, mert megszabadítottál bennünket a Midiániták
kezéből.
|
23 | És monda nékik Gedeon: Én nem uralkodom felettetek, sem az én fiam nem
fog uralkodni rajtatok. Az Úr uralkodik ti
felettetek!
|
24 | Azután monda nékik Gedeon: Egyet kívánok [csak] tőletek, hogy adja nékem
mindenikőtök a zsákmányul ejtett fülön függőket; mert arany fülön
függőik voltak azoknak, mivelhogy Izmaeliták valának.
|
25 | És mondának: Örömest néked adjuk. És leterítettek egy ruhát, és mindenki
arra dobá a fülön függőket, melyeket prédául ejtett.
|
26 | Az arany fülön függőknek pedig, a melyeket elkért, súlya ezerhétszáz
arany [siklus] volt, amaz ékességeken, függőkön és bíborruhákon kívül, a
melyek a Midián királyain voltak, és az aranylánczok nélkül, a melyek
tevéik nyakán valának.
|
27 | És készíte abból Gedeon efódot, és helyhezteté azt a maga városában,
Ofrában, és ott paráználkodott azután az egész Izráel, és lőn [ez]
Gedeonnak és házanépének tőrbeejtésére.
|
28 | Így aláztattak meg a Midiániták az Izráel fiai előtt, és nem is emelték
fel azután már fejüket, és megnyugovék a föld negyven esztendeig Gedeon
idejében.
|
29 | És [haza]tért Jerubbaál, a Joás fia, és megtelepedett otthon.
|
30 | És Gedeonnak volt hetven fia, kik az ő ágyékából származtak, mert sok
felesége volt néki.
|
31 | És az ő ágyasa is, a ki Sikemben volt, szült néki egy fiat, és nevezé
azt Abiméleknek.
|
32 | És meghala Gedeon, a Joás fia, késő vénségében, és eltemetteték
atyjának, Joásnak sírjába, Ofrában, Abiezer [városában.
|
33 | Lőn pedig, hogy mikor meghalt Gedeon, elfordulának az Izráel fiai [az
Úrtól], és a Baálokkal paráználkodának, és a Baál-Beritet tevék
istenökké.
|
34 | És nem emlékezének meg az Izráel fiai az Úrról, az ő Istenökről, a ki
őket megszabadította minden ellenségeik kezéből köröskörül.
|
35 | És nem cselekedének irgalmasságot a Jerubbaál Gedeon házával mind ama
jók szerint, a melyeket ő tett vala az Izráellel.
|