| 120 |
1 | Grádicsok éneke. &Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem. |
2 | Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól [és ]a csalárd nyelvtől! |
3 | Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?! |
4 | Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával. |
5 | Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom! |
6 | Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel! |
7 | Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra [készek.] |