| 4 |
1 | De az Izráel fiai azután is gonoszul cselekedének az Úrnak szemei előtt,
mikor Ehud meghalt.
|
2 | Azért adá őket az Úr Jábinnak, a Kanaán királyának kezébe, a ki Hásorban
uralkodott; seregének vezére pedig Sisera volt. Ez a pogányok
[városában], Harósethben lakott.
|
3 | És kiáltának az Izráel fiai az Úrhoz, mert kilenczszáz vas-szekere volt,
és húsz esztendeig zsarnokoskodott az Izráel fiai felett erőszakkal.
|
4 | Ebben az időben Debora, a prófétanő, a Lappidoth felesége volt biró
Izráelben.
|
5 | És ő a Debora-pálmája alatt lakott Ráma és Béthel között, az Efraim
hegyén, és [ide] jöttek fel hozzá az Izráel fiai törvényre.
|
6 | És elkülde és hivatá Bárákot, az Abinoám fiát, Kedes-
Nafthaliból, és monda néki: Avagy nem parancsolta-é meg az Úr, Izráelnek
Istene: Menj és vonulj fel a Thábor hegyére, és végy magadhoz tízezer
embert a Nafthali és a Zebulon fiai közül?
|
7 | És te ellened kihozom a Kison patakjához Siserát,
Jábin hadvezérét, az ő szekereit és seregét, és kezedbe adom őt.
|
8 | És monda néki Bárák: Ha velem jösz, elmegyek; de ha nem jösz el velem,
én sem megyek.
|
9 | Ki felele: Elmenvén elmegyek te veled, csakhogy nem a tied lesz a
dicsőség az útban, a melyre mégy, mert asszony kezébe adja az Úr
Siserát. És felkele Debora, és elméne Bárákkal Kedes felé.
|
10 | Összegyűjté annakokáért Bárák Zebulont és Nafthalit Kedesbe, és elvive
magával tízezer embert, és elméne vele Debora is
|
11 | A Keneus Héber pedig elvált a Keneusoktól, Hobábnak, a
Mózes ipának fiaitól, és sátorát a Saanaim tölgyesénél
vonta fel, mely Kedes mellett van.
|
12 | Hírül vivék pedig Siserának, hogy Bárák, az Abinoám fia felvonult a
Thábor hegyére.
|
13 | Egybegyűjté azért Sisera minden szekereit, a kilenczszáz vas-szekeret,
és egész népét, mely vele volt, a pogányok [városából], Harósethből, a
Kison patakjához.
|
14 | És monda Debora Báráknak: Kelj fel, mert ez a nap az, a melyen kezedbe
adja az Úr Siserát! hisz [maga] az Úr vezet téged! És alájöve Bárák a
Thábor hegyéről, és a tízezer ember ő utána.
|
15 | És megrettenté az Úr Siserát minden szekereivel és egész táborával
fegyvernek élivel Bárák előtt, anynyira, hogy Sisera leugrott
szekeréről, és gyalog futott.
|
16 | Bárák pedig a szekereket és a tábort egész Harósethig, a pogányok
[városáig] űzé, és Siserának egész tábora elhulla fegyvernek éle miatt,
még csak egyetlen egy sem maradt meg.
|
17 | Sisera pedig gyalog futott Jáhelnek, a Keneus Héber feleségének
sátoráig, mert béke volt Jábin között, Hásor királya között, és a Keneus
Héber háznépe között.
|
18 | És kiméne Jáhel Sisera elé, és monda néki: Jőjj be Uram, jőjj be hozzám,
ne félj! És betére ő hozzá a sátorba, és betakará őt lasnakkal.
|
19 | [Az] pedig monda néki: Adj kérlek innom egy kis vizet, mert
szomjúhozom. És megnyita ez egy tejes tömlőt, és ada néki inni, és
betakará őt.
|
20 | És [az annakfelette] monda néki: Állj a sátor ajtajába, és ha valaki
jőne és kérdezne, és ezt mondaná: Van-é itt valaki? mondjad: Nincsen!
|
21 | Ekkor Jáhel, a Héber felesége vevé a sátorszöget, és pőrölyt vőn kezébe,
és beméne ő hozzá halkan, és beveré a szöget halántékába, úgy hogy
beszegeződék a földbe. Amaz pedig nagy fáradtság miatt mélyen aludt
vala, és így meghala.
|
22 | És ímé, a mint Bárák űzve [keresné] Siserát, Jáhel kiméne elébe, és
monda néki: Jöszte és megmutatom néked az embert, a kit keressz. És
beméne ő hozzá, és ímé Sisera ott feküdt halva, és a szög halántékában.
|
23 | Így alázá meg Isten azon a napon Jábint, a Kanaán királyát az Izráel
fiai előtt.
|
24 | Az Izráel fiainak keze pedig mind jobban ránehezedék Jábinra, a Kanaán
királyára, mígnem kiirták Jábint, a Kanaán királyát.
|