| 15 |
1 | Lőn pedig néhány nap múlva, a búzaaratásnak idejében, meglátogatta
Sámson az ő feleségét, egy kecskegödölyét [vivén] néki, és monda:
Bemegyek az én feleségemhez a hálóházba. De nem hagyá őt bemenni az ő
atyja.
|
2 | És monda annak atyja: Azt gondoltam, hogy gyűlölve gyűlölöd őt, azért
odaadtam őt a te társadnak; de hát vajjon húga nem szebb-é nálánál?
Legyen ő helyette most az a tied.
|
3 | És monda néki Sámson: Teljesen igazam lesz most a Filiszteusokkal
szemben, ha kárt okozok nékik.
|
4 | És elment Sámson, és összefogdosott háromszáz rókát, és csóvákat vévén,
a [rókák] farkait egymáshoz kötözé, és egy-egy csóvát tett [minden] két
[rókának] farka közé.
|
5 | És meggyújtá tűzzel a csóvákat, és beeresztette azokat a Filiszteusok
gabonájába, és felgyújtá a gabonakalangyákat, az álló vetéseket, a
szőlőket és az olajfaerdőket.
|
6 | Akkor mondának a Filiszteusok: Ki cselekedte ezt? És mondák: Sámson,
Thimneus veje, mert elvette [tőle] az ő feleségét, és adta azt az ő
társának. Felmenének annakokáért a Filiszteusok, és megégeték az
asszonyt és annak atyját tűzzel.
|
7 | Sámson pedig monda nékik: Bátor ezt cselekedtétek, mégis addig nem
nyugszom meg, míg bosszúmat ki nem töltöm rajtatok.
|
8 | És megverte őket keményen válluktól tomporukig, és lement és lakott
Ethamban, a sziklabarlangban.
|
9 | A Filiszteusok pedig felmentek, és megszállották Júdát, és Lehiben
telepedtek le.
|
10 | Akkor mondának a Júda férfiai: Miért jöttetek fel ellenünk? Azok pedig
mondának: Sámsont megkötözni jöttünk fel, hogy úgy cselekedjünk vele,
mint ő cselekedett mi velünk.
|
11 | Ekkor háromezer ember ment le Júdából Ethamba, a sziklabarlanghoz, és
monda Sámsonnak: Nem tudod-é, hogy a Filiszteusok uralkodnak mi rajtunk?
Miért cselekedted ezt velünk? Õ pedig monda nékik: A miképen cselekedtek
ők velem, én is úgy cselekedtem velök.
|
12 | És mondának néki: [Azért] jöttünk le, hogy megkötözzünk, és hogy a
Filiszteusok kezébe adjunk téged. Sámson pedig monda nékik: Esküdjetek
meg nékem, hogy ti nem rohantok reám.
|
13 | És azok felelének néki, mondván: Nem! csak megkötözvén megkötözünk, és
kezökbe adunk; de nem ölünk meg téged. Azután megkötözték őt két új
kötéllel, és felvezették őt a kőszikláról.
|
14 | És mikor Lehi felé közeledett, és a Filiszteusok [már] ujjongtak elébe:
felindítá őt az Úrnak lelke, és olyanok lettek a karján levő kötelek,
mint a lenszálak, melyeket megperzsel a tűz és lemállottak a kötések
kezeiről.
|
15 | És egy nyers szamárállcsontot talála, és kinyújtván kezét, felvevé azt,
és agyonvert vele ezer embert.
|
16 | És monda Sámson: &Szamár állcsontjával seregeket seregre, &Szamár
állcsontjával ezer férfit vertem le.
|
17 | És mikor ezt elmondotta, elvetette kezéből az állcsontot, és elnevezé
azt a helyet Ramath-Lehinek.
|
18 | Azután megszomjúhozék felette igen és felkiáltott az Úrhoz, és monda: Te
adtad szolgád kezébe ezt a nagy győzelmet, és most szomjan [kell]
meghalnom, és a körülmetéletlenek kezébe jutnom.
|
19 | Akkor meghasítá Isten a zápfogat, mely az állcsontban volt, és víz
fakadt ki abból Õ pedig ivott, ereje megtért, és megéledett. Azért
neveztetik a "segítségül hívás forrásának" [e hely] Lehiben mind e mai
napig,
|
20 | És ítélé [Sámson] Izráelt a Filiszteusok idejében húsz esztendeig.
|