| 73 |
1 | Aszáf zsoltára. &Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek. |
2 | De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak. |
3 | Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét. |
4 | Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó. |
5 | A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak. |
6 | Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket. |
7 | A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak. |
8 | Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással. |
9 | Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet. |
10 | Azért fordul az ő népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek; |
11 | És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem? |
12 | Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek! |
13 | Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet; |
14 | Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel! |
15 | Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el. |
16 | Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben. |
17 | Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát. |
18 | Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket. |
19 | Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől. |
20 | Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket. |
21 | Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim: |
22 | Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad. |
23 | De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet. |
24 | Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. |
25 | Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! |
26 | Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké! |
27 | Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled. |
28 | De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet. |