| 9 |
1 | És elméne Abimélek, a Jerubbaál fia Sikembe, az ő anyjának atyjafiaihoz,
és beszélt velök, valamint az ő anyja atyjának egész nemzetségével,
mondván:
|
2 | Mondjátok meg, kérlek, Sikem minden férfiának hallatára, melyik jobb
néktek, hogy hetven férfiú uralkodjék-é rajtatok, Jerubbaálnak minden
fia, [vagy] pedig [csak] egy ember uralkodjék felettetek? És
emlékezzetek meg [arról], hogy én a ti csontotok és a ti testetek
vagyok.
|
3 | És elmondották anyjának testvérei róla mind e beszédeket Sikem minden
férfiainak füle hallatára, és Abimélek felé hajlott az ő szívök, mert
azt mondák: Atyánkfia ő!
|
4 | És adának néki hetven ezüst [pénzt] a Baál-Beritnek házából, és ezzel
[holmi] henyélő és hiábavaló embereket fogadott magának Abimélek, a kik
őt követék.
|
5 | És elméne atyjának házához Ofrába, és megölé testvéreit, Jerubbaál
fiait, a hetven férfiút egy kövön, és csak Jóthám maradt meg,
Jerubbaálnak legkisebb fia, mert ez elrejtőzött.
|
6 | És összegyülekezék Sikemnek egész polgársága, és Millónak egész háza, és
elmenének és királylyá választák Abiméleket az alatt a magas tölgy
alatt, a mely Sikemben [áll.]
|
7 | Mikor pedig [ezt] elbeszélték vala Jóthámnak, elment és megállott a
Garizim hegy tetején, és nagy felszóval kiálta, [és így] szóla hozzájuk:
Hallgassatok rám, Sikem férfiai, hogy reátok is hallgasson az Isten!
|
8 | [Egyszer] elmenvén elmentek a fák, hogy királyt válaszszanak magoknak,
és mondának az olajfának: Uralkodjál felettünk!
|
9 | De az olajfa [így] felelt nékik: Elhagyjam az én kövérségemet, a
melylyel tisztelnek Istent és embereket, és elmenjek, hogy ingadozzam a
fák felett?
|
10 | Akkor a fügefának szólottak a fák: Jer el te, [és] uralkodjál rajtunk!
|
11 | De a fügefa [is] azt mondta nékik: Elhagyjam-é édességemet és jó
gyümölcseimet, és elmenjek, hogy ingadozzam a fák felett?
|
12 | Azután a szőlőtőnek mondák a fák: Jer el te, uralkodjál rajtunk.
|
13 | Azonban a szőlőtő [is] azt mondta nékik: Elhagyjam-é mustomat, a mely
isteneket és embereket vidámít, és elmenjek, hogy ingadozzam a fák
felett?
|
14 | Mondának végre a fák mindnyájan a galagonyabokornak: Jer el te,
uralkodjál mi rajtunk.
|
15 | És monda a galagonyabokor a fáknak: Ha igazán királylyá kentek engem
magatok felett, jőjjetek el, nyugodjatok az én árnyékomban: [de] hogyha
nem, jőjjön tűz ki a galagonyabokorból, és égesse meg a Libanonnak
czédrusait.
|
16 | Hát ti is most igazán és becsületesen cselekedtetek-é, hogy Abiméleket
tettétek királylyá, és jól cselekedtetek-é Jerubbaállal és házanépével,
és úgy bántatok-é vele, a mint megérdemelte?
|
17 | Mert érettetek harczolt atyám, és még életével [is] semmit nem
gondolván, mentett meg titeket a Midiánnak kezéből.
|
18 | Ti pedig most felkeltetek az én atyámnak háza ellen, és megöltétek
gyermekeit, hetven férfiút egy kövön, és királylyá választottátok Sikem
férfiai felett Abiméleket, az ő szolgálójának fiát, mert atyátokfia!
|
19 | Ha igazán és becsületesen cselekedtetek Jerubbaállal és az ő házával a
mai napon, örüljetek Abiméleknek, és örüljön ő is néktek;
|
20 | De hogyha nem, jőjjön tűz ki Abimélekből, és emészsze meg Sikem férfiait
és Milló házát, és származzék tűz Sikem férfiaiból és Milló házából, és
emészsze meg Abiméleket!
|
21 | És elfutott Jóthám, és elmenekült, és elment Beérbe az ő atyjafia,
Abimélek elől, és ott telepedett meg.
|
22 | Mikor pedig uralkodék Abimélek Izráel felett három esztendeig:
|
23 | Egy gonosz lelket bocsátott Isten Abimélek és Sikem férfiai közé, és
pártot ütöttek Sikem férfiai Abimélek ellen,
|
24 | Hogy eljőjjön a Jerubbaál hetven fián elkövetett kegyetlenség
[büntetése,] és szálljon az ő vérök Abimélekre, testvérökre, a ki
megölte őket, és Sikem férfiaira, a kik az ő kezeit megerősítették, hogy
megölje az ő atyjafiait.
|
25 | És lest vetének néki a Sikem férfiai a hegyeknek tetején, és kiraboltak
mindenkit, a ki elment mellettök az úton, mely dolgot megmondák
Abiméleknek.
|
26 | És eljött Gaál, Ebed fia és az ő atyjafiai, és bementek Sikembe, és
bízának ő hozzá Sikem férfiai.
|
27 | Annyira, hogy kimenvén a mezőre, leszüretelték szőlőiket, [mindjárt] ki
is taposták, és örömünnepet ültek, és bementek az ő istenöknek házába,
és ettek és ittak, és szidalmazták Abiméleket.
|
28 | És monda Gaál, Ebed fia: Kicsoda Abimélek és kicsoda Sekem, hogy
szolgáljunk néki? Nem Jerubbaál fia-é ő, és [nem] Zebul-é az ő
kormányzója? Ti szolgáljátok Hámornak, Sekem atyjának férfiait; de miért
szolgálnánk mi?
|
29 | Csak volna az én kezemben e nép, [majd] elűzném Abiméleket. És monda
Abiméleknek: Öregbítsd meg seregedet, és jőjj ki!
|
30 | Mikor pedig meghallotta Zebul, a városnak kormányzója, Gaálnak, az Ebed
fiának beszédit, nagy haragra gyulladt,
|
31 | És követeket küldött Abimélekhez Thormába, [ezt] izenvén: Ímé Gaál, az
Ebed fia és az ő testvérei Sikembe jöttek, és fellázítják a várost te
ellened.
|
32 | Most azért készülj fel éjszaka, te és a te néped, mely veled van, és
állj lesbe a mezőn.
|
33 | És reggel, napfelköltekor korán kelj fel, és törj a városra, és mikor ő
és az ő népe kivonul ellened: cselekedjél vele a szerint, a mint akarod.
|
34 | És felkelt Abimélek és az egész nép, a mely vele volt, éjszaka, és lesbe
állottak Sikem ellen négy csapatban.
|
35 | És kijött Gaál, az Ebed fia és megállott a város kapujának nyílásában.
És felkelt Abimélek is, meg a nép is, mely vele volt, a lesből.
|
36 | És a mint meglátta Gaál a csapatot, monda Zebulnak: Ímé nép jő alá a
hegyeknek tetejéről. Zebul pedig monda néki: A hegyek árnyékát nézed
férfiaknak.
|
37 | De Gaál [csak] folytatta beszédét, és monda: Ímé [egy másik] csapat meg
az ország közepéből jő alá; a [harmadik] csapat pedig a jós-tölgyfa
útján jő.
|
38 | Ekkor monda néki Zebul: Hol van most szád, melylyel mondád: Kicsoda
Abimélek, hogy szolgáljunk néki? Nem ez a nép-é az, a melyet
kisebbítettél? No, most vonulj ki ellene, és harczolj vele.
|
39 | És kivonult Gaál Sikem polgárainak élén, és megütközött Abimélekkel.
|
40 | De Abimélek megfutamította, úgy hogy elmenekült előle, és sok sebesült
elesett a kapu bejáratáig.
|
41 | Abimélek pedig Arumában maradt, és Zebul elűzte Gaált és atyjafiait,
hogy ne lakjanak Sikemben.
|
42 | És lőn, hogy másnap kiméne a nép a mezőre, és megmondák Abiméleknek.
|
43 | És az vette az ő népét, és három csapatra osztotta el, és lesbe állott a
mezőn; és látta, hogy ímé a nép jő ki a városból. Rájok támadt, és
megverte őket.
|
44 | És Abimélek és az a csapat, a mely vele volt, megtámadta és megszállotta
a város kapuját; [a másik] két csapat pedig megtámadta mind a mezőn
levőket, és megverte őket.
|
45 | És Abimélek egész nap vívta a várost, mígnem bevette a várost, és a
népet, mely benne volt, leölte: a várost pedig lerombolta, és behinté azt sóval.
|
46 | Mikor pedig [ezt] meghallották Sikem tornyának minden férfiai, az El-
Berith [isten] házának várába mentek.
|
47 | És mikor Abiméleknek elmondották, hogy Sikem tornyának minden férfiai
[ott] gyűltek össze:
|
48 | Felment Abimélek a Sálmon hegyére, ő és az egész nép, mely vele volt, és
fejszét vett kezébe, és faágakat vágott le, és azokat felszedte, és
vállára rakta, és monda a népnek, a mely vele volt: A mit láttatok, hogy
cselekedtem, ti is azt tegyétek gyorsan, mint én.
|
49 | Erre az egész népből kiki vágott magának ágakat, és követték Abiméleket,
és lerakták [a fát] a vár körül, és tűzzel rájuk gyujtották a várat, úgy
hogy meghaltak a Sikem tornyának minden férfiai, közel ezer férfi és
asszony.
|
50 | Abimélek pedig elment Thébesbe, és táborba szállott Thébes ellen, és
bevette azt.
|
51 | De egy erős torony volt a város közepén, és oda menekült minden férfi és
asszony, és a városnak minden lakosa; [ezt] magukra zárták, és a
toronynak padlására mentek fel.
|
52 | És Abimélek oda ment a toronyig, és ostrom alá vette azt, és egészen a
torony ajtajáig közeledett, hogy azt tűzzel égesse fel.
|
53 | Akkor egy asszony egy malomkődarabot gördített le
Abimélek fejére, és bezúzta koponyáját.
|
54 | Ki mindjárt oda hívta fegyverhordozó apródját, és monda néki: Vond ki
kardodat, és ölj meg engem, hogy ne mondják felőlem: Asszony ölte meg
őt! És keresztülszúrta őt az apród, és meghalt.
|
55 | Mikor pedig az Izráel férfiai látták, hogy Abimélek meghalt, kiki
visszatért a maga helyére.
|
56 | Így fizetett meg Isten Abiméleknek azért a gonoszságért, melyet atyja
ellen elkövetett, hogy megölte hetven testvérét.
|
57 | És a Sikem férfiainak fejére is visszahárított Isten minden rosszat, és
reájuk szállott Jóthámnak, a Jerubbaál fiának átka.
|