| 19 |
1 | Ugyanebben az időben, a mikor nem volt király Izráelben, mint jövevény
tartózkodott az Efraim hegység oldalán egy Lévita, a ki ágyas nőt
szerzett magának Júda Bethleheméből.
|
2 | Paráználkodék pedig nála az ő ágyasa és elméne tőle atyjának házához,
Júdának Bethlehemébe, és ott maradt négy hónapig.
|
3 | Ekkor felkelvén az ő férje, utána ment, hogy lelkére beszéljen, [és]
hogy visszavigye őt. Szolgája és egy pár szamár volt vele. Az pedig
bevezette őt az ő atyjának házába, és mikor meglátta őt a leánynak
atyja, örvendve eléje ment.
|
4 | És ott tartóztatá őt ipa, a leánynak atyja, és ő ott maradt nála három
napig, és ettek, ittak, és ott [is] háltak.
|
5 | És mikor a negyedik napon reggel korán felkeltek, és ő felkészült, hogy
elmenjen, monda a leánynak atyja az ő vejének: Erősítsd meg szívedet egy
falat kenyérrel, azután menjetek el.
|
6 | És leültek, és mindketten együtt ettek és ittak, és monda a leány atyja
a férfiúnak: Gondold meg és hálj itt az éjjel és gyönyörködjék a te
szíved.
|
7 | Mikor pedig felkelt az a férfiú, hogy elmenjen, addig marasztá őt az
ipa, hogy ott maradt [megint] éjszakára.
|
8 | És felkelt azután az ötödik napon jókor reggel, hogy elmenjen, és monda
a leánynak atyja: Erősítsd meg, kérlek, a te szívedet. És mulatozának,
míg elhanyatlék a nap, és [együtt] evének mindketten.
|
9 | Ekkor felkele az a férfiú, hogy elmenjen ágyasával és szolgájával; de
ipa, a leánynak atyja, így szólt hozzá: Ímé a nap már lehanyatlik, hogy
beesteledjék, azért háljatok meg itt; ímé nyugalomra hajlik a nap, hálj
itt, és gyönyörködjék a te szíved; holnap aztán készüljetek fel jókor
reggel a ti útatokra, és menj el sátorodba.
|
10 | De a férfiú nem akart [ott] meghálni, és felkelt és elment, és egész
Jebusig jutott, - ez Jeruzsálem Egy pár megterhelt szamár és ágyasa
volt vele.
|
11 | Mikor pedig Jebus mellett voltak, a nap már igen alászállott, és monda a
szolga az ő urának: Jerünk és térjünk be a Jebuzeusok e városába, és
háljunk ott.
|
12 | És monda néki az ő ura: Ne térjünk be az idegenek városába, a hol senki
sincs az Izráel fiai közül, inkább menjünk el Gibeáig.
|
13 | És monda az ő szolgájának: Siess, és menjünk e két hely valamelyikébe,
és háljunk vagy Gibeában, vagy Rámában.
|
14 | És tovább vonultak, és elmenének, és a nap Gibea mellett ment le
felettök, a mely Benjáminé.
|
15 | És oda tértek, hogy bemenjenek és megháljanak Gibeában. Mikor pedig oda
bement, leült a város piaczán, mert nem volt senki, a ki őket házába
behívná éjszakára.
|
16 | És ímé egy öreg ember jöve a munkából a mezőről [késő] estve. Ez a
férfiú az Efraim hegységéről való volt, és [csak] jövevény Gibeában, míg
a helynek lakói Benjáminiták voltak.
|
17 | És mikor felemelte szemeit, és meglátta azt az utas embert a város
piaczán, monda az öreg ember néki: Hová mégy és honnan jösz?
|
18 | Ez pedig monda néki: Megyünk Júda Bethleheméből az Efraim hegység
oldaláig, a honnan való vagyok. Júda Bethlehemében voltam és most az Úr
házához megyek, és nincsen senki, a ki házába fogadna engem.
|
19 | Pedig szalmánk és abrakunk is van szamaraink számára, és kenyerem és
borom is van a magam és a te szolgálód és emez ifjú számára, ki
szolgáddal van, [úgy] hogy semmiben sem szűkölködünk.
|
20 | Ekkor monda a vén ember: Békesség néked! Mindarra, a mi nélkül csak
szűkölködöl, nékem lesz gondom. Csak nem hálsz itt az utczán?!
|
21 | És elvezette őt az ő házához és abrakot adott az ő szamarainak. Azután
megmosták lábaikat, és ettek és ittak.
|
22 | És mikor vígan laknának, ímé a város férfiai, a Béliál fiainak emberei,
körülvették a házat, és az ajtót döngetve, mondának az
öreg embernek, a ház urának, mondván: Hozd ki azt a férfiút, a ki
házadhoz jött, hogy ismerjük meg őtet.
|
23 | És kiment hozzájuk az a férfiú, a háznak ura és monda nékik: Ne,
atyámfiai, ne cselekedjetek ilyen gonoszt, minekutána az a férfiú az én
házamhoz jött, ne tegyétek [vele] azt az alávaló dolgot.
|
24 | Ímé itt van hajadon leányom és az ő ágyasa, ezeket hozom ki néktek, és
ezeket nyomorgassátok, és tegyétek velök azt, a mit csak tetszik, csak e
férfiúval ne cselekedjétek azt az alávaló dolgot.
|
25 | A férfiak azonban nem akartak reá se hallgatni. Ekkor [kézen] fogta az a
férfiú az ő ágyasát, és kivitte nékik az utczára. Ezek pedig
megszeplősíték őt, és gonoszul élének vele egész éjszaka reggelig, és
csak mikor feltetszett a hajnal, akkor bocsátották el.
|
26 | És elment az asszony virradat előtt és reggel ott rogyott össze annak a
férfiúnak háza ajtajánál, a melyben az ő ura volt reggelig.
|
27 | Mikor pedig felkelt az ő ura reggel, és kinyitotta a ház ajtaját, és
kiment, hogy útnak induljon, ímé az asszony, az ő ágyasa, ott feküdt
elterülve a ház ajtaja előtt, és kezei a küszöbön.
|
28 | És monda néki: Kelj fel és menjünk el. De az nem felelt néki. Ekkor
feltette őt a szamárra, és felkelt a férfiú, és elment hazájába.
|
29 | És mikor hazaért, kést vett elő, és megfogta ágyasát, és tagról-tagra
szétvagdalta őt tizenkét darabba, és szétküldözte Izráel minden
határába.
|
30 | Lőn pedig, hogy mindenki, a ki ezt látta, azt mondotta: Nem történt és
nem láttatott ehhez hasonló dolog, mióta csak feljöttek az Izráel fiai
Égyiptomnak földéből mind e mai napig. Gondolkodjatok e dolog felől,
tartsatok tanácsot és beszéljétek meg.
|