Zsoltárok könyve 141

Zsoltárok könyve

142

1

Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor.

2

Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz.

3

Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat,

4

Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tőrt hánytak elém.

5

Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felőlem.

6

Hívlak téged, oh Uram; [s ezt] mondom: Te vagy oltalmam [és] örökségem az élőknek földén;

7

Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálamnál!

8

Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem.

Zsoltárok könyve 143