| 11 |
1 | A Gileádból való Jefte pedig nagy hős volt, és [egy]
parázna asszonynak volt a fia, s Jeftét Gileád nemzette.
|
2 | De [mikor] Gileádnak a felesége [is] szült néki fiakat, és megnőttek az
ő feleségének fiai: akkor elűzték Jeftét és azt mondták néki: Nem fogsz
örökösödni atyánknak házában, mert más asszonynak vagy a
fia.
|
3 | És elfutott Jefte az ő atyjafiai elől, és Tób földén
telepedett meg, és henyélő emberek gyűltek össze Jefte körül, és együtt
portyáztak.
|
4 | És történt napok mulva, hogy az Ammon fiai harczba keveredtek Izráellel.
|
5 | És lőn, hogy a mint harczolni [kezdtek] az Ammon fiai Izráellel, Gileád
vénei elmentek, hogy visszahozzák Jeftét a Tób földéről.
|
6 | És mondának Jeftének: Jer el, és légy nékünk fejedelmünk, és harczoljunk
az Ammon fiai ellen.
|
7 | Jefte pedig monda Gileád véneinek: Avagy nem ti vagytok-é, a kik engem
meggyűlöltetek, és kiűztetek atyámnak házából? És miért jöttetek most
hozzám a ti nyomorúságtoknak idején?
|
8 | És mondának Gileád vénei Jeftének: Azért fordultunk most hozzád, hogy
jőjj el velünk, és hadakozzál az Ammon fiai ellen, és légy mi nékünk
fejünk, és Gileád minden lakosinak.
|
9 | És monda Jefte Gileád véneinek: Ha visszavisztek engem, hogy hadakozzam
az Ammon fiai ellen, és kezembe adja őket az Úr: [igazán] fejetekké
leszek?
|
10 | Akkor mondának Gileád vénei Jeftének: Az Úr a tanúnk, ha a te beszéded
szerint nem cselekeszünk!
|
11 | És elment Jefte Gileád véneivel, és a nép a maga fejévé és fejedelmévé
tette őt És megmondá Jefte minden beszédit az Úr előtt Mispában.
|
12 | És követeket küldött Jefte az Ammon fiainak királyához, [ezt] izenvén:
Mi dolgom van nékem veled, hogy hozzám jöttél, hogy hadakozzál az én
földem ellen?
|
13 | És monda az Ammon fiainak királya Jefte követeinek: Mert elvette Izráel
az én földemet, mikor Égyiptomból feljött,
az Arnontól fogva Jabbókig és a Jordánig, most te add azokat vissza
békességgel.
|
14 | Ismét külde pedig Jefte követeket az Ammon fiainak királyához;
|
15 | És monda néki: Ezt izeni Jefte: Nem vette el Izráel sem a Moáb földét,
sem az Ammon fiainak földét;
|
16 | Mert mikor kijött Égyiptomból, a pusztában bolyongott Izráel egész a
Veres tengerig, és mikor Kádesbe ért,
|
17 | Követeket küldött Izráel Edom királyához, mondván:
Hadd menjek át, kérlek, országodon; de Edom királya nem hallgatta meg.
Majd Moáb királyához is küldött; de ez sem engedé, és [így] Izráel ott
maradt Kádesben.
|
18 | És mikor [tovább] vándorolt a pusztában, megkerülte Edom földét és Moáb földét, és napkelet felől érkezett a Moáb földéhez, és
[ott] táborozott túl az Arnonon; de Moáb határába nem ment be, mert az
Arnon Moáb határa.
|
19 | Ekkor követeket küldött Izráel Szihonhoz,
az Emoreusok királyához, Hesbon királyához, és monda néki Izráel: Hadd
menjek át, kérlek, országodon az én helyemre.
|
20 | De Szihon nem hitt Izráelnek, hogy átvonul az ő határán, hanem
összegyűjtötte Szihon az ő egész népét, és táborba szállott Jahásban, és
harczolt az Izráel ellen.
|
21 | Az Úr, az Izráel Istene pedig Szihont és egész népét Izráel kezébe adta,
és megverték őket, és elfoglalta Izráel az Emoreusoknak, ama föld
lakóinak, egész országát.
|
22 | És birtokába vette az Emoreusok egész határát, az Arnontól fogva
Jabbókig, és a pusztától a Jordánig.
|
23 | És mikor az Úr, az Izráel Istene [maga] űzte ki az Emoreusokat az ő
népe, az Izráel elől, most te akarnád ezt elfoglalni?
|
24 | Hát nem úgy van-é, hogy a mit bírnod adott néked Kámos,
a te istened, azt bírod? Mi meg mindazoknak örökségét bírjuk, a kiket az
Úr, a mi Istenünk űzött ki mi előlünk.
|
25 | És most vajjon mennyivel vagy te különb Báláknál,
Czippor fiánál, Moáb királyánál? Avagy versengett-é [ez] az Izráellel,
és hadakozott-é valaha ellenük?
|
26 | Míg Izráel Hesbonban és annak mezővárosaiban, Aroerben és ennek
mezővárosaiban és az Arnon mellett való összes városokban háromszáz
esztendőn át lakott: miért nem foglaltátok el abban az időben?
|
27 | Én nem vétettem te ellened, hanem te cselekszel velem gonoszt, hogy
harczolsz ellenem. Az Úr, a biró, tegyen ma ítéletet az Izráel és az
Ammon fiai között.
|
28 | De az Ammon fiainak királya nem hallgatott Jefte szavaira, a melyeket
izent néki.
|
29 | Jeftén pedig lőn az Úrnak lelke, és általméne Gileádon és Manassén, és
általméne Gileád Mispén, és Gileád Mispéből felvonult az Ammon fiai
ellen.
|
30 | És fogadást tőn Jefte az Úrnak, és monda: Ha mindenestől kezembe adod az
Ammon fiait:
|
31 | Akkor valami kijövénd az én házamnak ajtaján előmbe, mikor békével
visszatérek az Ammon fiaitól, legyen az Úré, és megáldozom azt egészen
égőáldozatul.
|
32 | És kivonult Jefte az Ammon fiai ellen, hogy hadakozzék velök, és kezébe
adá néki azokat az Úr.
|
33 | És veré őket Aroertől fogva mindaddig, míg mennél Minnithbe, húsz
városon át, és egész Abel-Keraminig nagy vérontással, és az Ammon fiai
megaláztattak az Izráel fiai előtt.
|
34 | Mikor pedig méne Jefte Mispába az ő házához: ímé az ő leánya jött ki
eleibe dobokkal és tánczoló sereggel; ez volt az ő egyetlenegyje, mert
nem volt néki [kivülötte] sem fia, sem leánya.
|
35 | És mikor meglátta őt, megszaggatá ruháit, és monda: Óh leányom, de
megszomorítottál és megháborítottál engem! Mert én fogadást tettem az Úrnak, és nem vonhatom vissza.
|
36 | Az pedig monda néki: Atyám, ha fogadást tettél az Úrnak, úgy cselekedjél
velem, a mint fogadtad, miután az Úr megadta az ellenségiden: az Ammon
fiain való bosszút.
|
37 | És monda az ő atyjának: Csak azt az egyet tedd meg nékem; ereszsz el
engem két hónapra, hadd menjek el és vonulhassak félre a hegyekre, hogy
sírjak szűzességemen leánybarátaimmal.
|
38 | És ő monda: Menj el. És elbocsátá őt két hónapra. Az pedig elment és az
ő leánybarátai, és siratta az ő szűzességét a hegyeken.
|
39 | És a két hónap elteltével visszatért atyjához, és betöltötte az ő felőle
való fogadást, a melyet tett, és ő [soha] nem ismert férfiút. És
szokássá lett Izráelben,
|
40 | Hogy esztendőnként elmentek az Izráel leányai, hogy dicsőítsék a
gileádbeli Jefte leányát esztendőnként négy napon át.
|