Amint láttuk, nem áll szemben egymással a törvény és a kegyelem, hanem más-más célt szolgálnak, Isten szeretetével és igazságával összhangban. Az ókori izraelitákat egészen zavarba ejtette volna, ha valóban éles ellentét lenne a törvény és a kegyelem között, hiszen tudták, hogy a törvényadással Isten éppen a hatalmas kegyelmét mutatta be. A környező népek szeszélyesnek és teljesen kiszámíthatatlannak hitték az „isteneiket”, nem tudhatták, mire vágynak, mi szolgálna az örömükre, a Biblia Istene azonban nagyon világosan kijelentette népének, hogy minek örül. Abban leli örömét, ami egész népe javára szolgál – egyénileg és közösségileg.

A törvény azonban nem véd meg bennünket a bűntől és nem is változtathatja meg az ember szívét. Bűnösnek születtünk, ezért lelki szívátültetésre van szükségünk.

Olvassuk el Jer 31:31-34 szakaszát! Mit ígért meg itt Isten? Vessük össze ezt a részt Jn 3:1-21 verseiben azzal, amit Krisztus mondott Nikodémusnak az újjászületésről (lásd még Zsid 8:10)!

A Tízparancsolatot maga Isten írta fel a kőtáblákra (2Móz 31:18), de népe szívébe is be kellett írni (Zsolt 37:30-31). Ideális esetben Isten szeretetből fakadó törvénye nem külső dolog volna, hanem jellemünk szerves része. Egyedül Isten írhatja be a törvényt az ember szívébe, és ezt meg is ígérte szövetséges népének (lásd Zsid 8:10).

A törvény megtartásával nem üdvözíthetjük magunkat, mert kegyelemből nyerünk megváltást, hit által, és ez nem tőlünk van, hanem Isten ajándéka (Ef 2:8). Nem azért tartjuk meg a törvényt, hogy ez által üdvözüljünk, hanem azért, mert már megváltást nyertünk! Nem azért tartjuk meg a törvényt, hogy elnyerjük Isten szeretetét, hanem azért, mert Ő szeret bennünket, mi pedig szeretni akarjuk Őt és az embereket is (lásd Jn 14:15).

A törvény ugyanakkor megmutatja a bűnünket (Róm 3:20; 7:7; Jak 1:22-25), rámutat, hogy szükségünk van a Megváltóra (Gal 3:22-24), az élet legjobb útjaira vezet és kinyilatkoztatja Isten jellemét, ami a szeretet.

Miben reménykedhetünk az ítéletre gondolva? A szorgos, hűséges törvénytiszteletünkben? Vagy Krisztus igazságában, amivel befedez? Mit tehet meg Isten törvénye, és mit nem?