Feltetted már a kérdést, hogy miként maradt Jézus álladóan motivált a munkában, a gyógyításban, a vigasztalásban és a prédikálásban, oly sok embert tanítva nap mint nap? Az Ige szerint "Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a pásztor nélküli juhok" (Mt 9:36, ÚRK). Szeretete és könyörülete adott neki erőt a munka végzéséhez. Ehhez hasonlóan Isten szeretete bennünk is érezteti, ösztönzi a felelősség terhét, hogy hozzá és az igazsághoz vezessünk embereket (2Kor 5:14). Figyelted már ismeretlenek arcát a tömegben, arra gondolva, mi lesz velük az örökkévalóságban, feltéve a kérdést, vajon ismerik-e Jézust? Érezted már azt a máshoz nem fogható érzést rászoruló idegenek iránt, ami csak az Isten irántunk való szeretetéből fakadhat? A bennünk élő isteni szeretet késztet arra, hogy átérezzük az emberek hozzá vezetésének súlyát és felelősségét. Jeremiás is erről vallott: "mintha égő tűz volna szívemben, a csontjaimba rekesztve; erőlködöm, hogy elviseljem, de nem tehetem" (Jer 20:9, ÚRK). Azonban, amikor Istenről beszélünk másokkal, sosem erőltethetjük őket, hogy elfogadják Istent vagy a Biblia igazságait. A kényszer bármely formája Isten jellemével menne szembe. Ő nem kényszerítette Ádámot és Évát, hogy maradjanak távol a jó és a gonosz tudásának fájától (1Móz 2:16-17). Nem kényszerítette az embereket a bárkába bemenetelre az özönvízkor, hogy megmeneküljenek (1Móz 7:1). Nem erőltette a szövetségben megmaradást az izraeliták számára (5Móz 4:29-31). Ehelyett megadta, amire szükségük volt (Mt 4:23-25), és hívta őket, hogy kövessék Őt. Jézus soha senkit sem kényszerített, hogy kövesse Őt vagy az igazságot, miközben sosem mond le rólunk (Mt 23:37). Bizonyságtételünknek a jézusi módszert kell tükröznie. Ellen G. White ezt írja: "Nem képezi Krisztus küldetésének részét, hogy arra kényszerítse az embereket: fogadják el Őt. Sátán és az általa indított emberek akarják a lelkiismeretet kényszeríteni... Nincs következetesebb bizonyítéka, hogy Sátán lelkülete tölt el minket, mint ha készek vagyunk megsebezni, elpusztítani mindazokat, akik nem értékelik munkánkat vagy elgondolásainkkal ellentétesen cselekszenek" (Jézus élete. Budapest, 2004, Advent Kiadó, 412. o.). Hagynunk kell, hogy Isten közvetítő csatornáivá váljunk! Olyan világban élünk, amely gyűlöli az igazságot, de ennek sosem szabad visszatartania minket attól, hogy átgondoltan és szeretettel teljesen beszéljünk az evangéliumról. Ne feledd, hogy gyakran a személyes bizonyságtételünk esik legnagyobb súllyal a latba, különösen eleinte (Jel 12:11)!