Jónás próféta könyve rövid, de felettébb nagy a hatása. Bizonyos tekintetben sok hívő magára ismerhet a vonakodó prófétában. A történet tartalmazza jövőbeli események felhangjait.

Olvassuk el Mt 12:38-42 verseit! Jónás történetének mely részeire utalt Jézus, amikor az írástudókkal és farizeusokkal beszélt? Kijelentéséből milyen tanulságokat vonhatunk le az ítélettel kapcsolatban?

Jézus kijelentette, hogy Ő nagyobb Jónásnál. Tudta, ha a világunkba jön, az a keresztet jelenti számára, mégis eljött, hogy "megkeresse és megtartsa, ami elveszett" (Lk 19:10). Jónás három napot töltött a nagy hal belsejében – a saját bűnei miatt. Jézus három napot töltött a sírban a mi bűneink miatt. Erre volt szükség az elveszettek megmentéséhez.

Ma vonakodó prófétának nevezzük Jónást, aki nem akart Ninivébe menni. Emberi nézőpontból érthető is: az asszírok birodalma brutális volt. Falfestményeik tele vannak szörnyűségeket ábrázoló jelenetekkel, a leigázott népeket elképzelhetetlenül kegyetlen módszerekkel gyilkolták le. Ugyan ki akarná vállalni annak következményeit, hogy a fővárosukban prédikál a bűnbánatról?

A történet egy fontos pontja talán előre mutat a végidei maradék mozgalomra: amikor Jónástól megkérdezik, hogy ki ő, ezt feleli: "Héber vagyok, és az URat, az egek Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet teremtette" (Jón 1:9, ÚRK). Szavai emlékeztetnek az első angyal üzenetére (Jel 14:7). Azt emelte ki, hogy az Úr teremtette "a tengert és a szárazföldet", vagyis rámutatott: Ő a Teremtő. Ezért kell imádnunk Őt, és az imádat kérdésének szerepe központi a végidei események során.

Nekünk is népszerűtlen üzenetet kell hirdetnünk a lelki Babilonban. Amikor azt mondjuk a világnak: "Fussatok ki belőle, én népem" (Jel 18:4), kifejezzük, hogy meg kell térniük. Az ilyen üzenet szinte mindig haragot vált ki sokakból, még ha a lehető legkedvesebben mondjuk is. Vajon ki az közülünk, aki nem találkozott még negatív, sőt ellenséges reakcióval, amikor bizonyságot tett? Ez egyszerűen együtt jár a "feladattal".

Mennyit látunk Jónásból önmagunkban? Hogyan tudunk túllépni a helytelen hozzáálláson?