Példabeszédek 20

Példabeszédek

21

1

Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!

2

Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr.

3

Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.

4

A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bűn.

5

A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra [van;] valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre [jut.]

6

A hamisságnak nyelvével gyűjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.

7

Az istentelenek pusztítása magával ragadja őket; mert nem akartak igazságot cselekedni.

8

Tekervényes a bűnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.

9

Jobb a tető ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.

10

Az istentelennek lelke kiván gonoszt; [és] az ő szeme előtt nem talál könyörületre az ő felebarátja.

11

Mikor a csúfolót büntetik, az együgyű lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, ő veszi eszébe a tudományt.

12

Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.

13

A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; ő is kiált, de meg nem hallgattatik.

14

A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást

15

Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedőinek.

16

Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.

17

Szűkölködő ember [lesz], a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!

18

Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen [büntettetik meg.]

19

Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddődő és haragos asszonynyal.

20

Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.

21

A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.

22

A hősök városába felmegy a bölcs, és lerontja az ő bizodalmoknak erejét.

23

A ki megőrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.

24

A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.

25

A restnek kivánsága megemészti őt; mert az ő kezei nem akarnak dolgozni.

26

Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg [adományát.]

27

Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.

28

A hazug bizonyság elvész; a ki pedig [jól] figyelmez, örökké szól.

29

Megkeményíti az istentelen ember az ő orczáját; az igaz pedig jól rendeli az ő útát.

30

Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.

31

Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!

Példabeszédek 22