Példabeszédek 11

Példabeszédek

12

1

A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja ő.

2

Nem erősül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul.

3

A derék asszony koronája az ő férjének; de mint az ő csontjaiban való rothadás, [olyan] a megszégyenítő.

4

Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.

5

Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.

6

Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.

7

Az ő értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjű útálatos lesz.

8

Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szűk kenyerű.

9

Az igaz az ő barmának érzését [is] ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.

10

A ki míveli az ő földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.

11

Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád [gyümölcsöt.]

12

Az ajkaknak vétkében gonosz tőr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.

13

Az ő szájának gyümölcséből elégedik meg a férfi jóval; és az ő cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának

14

A bolondnak úta helyes az ő szeme előtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az.

15

A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.

16

A ki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.

17

Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.

18

Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.

19

Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.

20

Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.

21

Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hűségesen, kedvesek ő nála.

22

Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot.

23

A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizető lesz.

24

A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.

25

Útba igazítja az ő felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti őket.

26

Nem süti meg a rest, a mit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.

27

Az igazságnak útjában van élet; és az ő ösvényének úta halhatatlanság.

Példabeszédek 13