Példabeszédek 6

Példabeszédek

7

1

Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.

2

Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.

3

Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.

4

Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,

5

Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.

6

Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,

7

És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,

8

A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,

9

Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.

10

És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.

11

Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.

12

Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.

13

És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:

14

Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.

15

Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!

16

Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel

17

Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.

18

No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.

19

Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.

20

Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.

21

[És] elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.

22

Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;

23

Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.

24

Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.

25

Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.

26

Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.

27

Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.

Példabeszédek 8