Zsoltárok könyve 142

Zsoltárok könyve

143

1

Dávid zsoltára. &Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged [és] igazságod szerint hallgass meg engemet.

2

Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted!

3

Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké!

4

Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!

5

Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.

6

Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy [eped] utánad. Szela.

7

Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.

8

Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!

9

Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekülök!

10

Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.

11

Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért!

12

És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.

Zsoltárok könyve 144