Zsoltárok könyve 138

Zsoltárok könyve

139

1

Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. &Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.

2

Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.

3

Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.

4

Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!

5

Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.

6

Csodálatos előttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.

7

Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?

8

Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.

9

Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:

10

Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.

11

Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,

12

A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.

13

Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.

14

Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.

15

Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében.

16

Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.

17

És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!

18

Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.

19

Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!

20

A kik gonoszul szólnak felőled, [és nevedet] hiába veszik fel, a te ellenségeid.

21

Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?

22

Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!

23

Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!

24

És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!

Zsoltárok könyve 140