Zsoltárok könyve 43

Zsoltárok könyve

44

1

Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.

2

Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

3

Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

4

Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

5

Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

6

Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

7

Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

8

Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

9

Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

10

Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

11

Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

12

Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

13

Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

14

Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

15

Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

16

Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

17

A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

18

Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

19

Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

20

Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

21

Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

22

Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

23

Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

24

Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!

25

Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

26

Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.

27

Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!

Zsoltárok könyve 45