Zsoltárok könyve 29

Zsoltárok könyve

30

1

Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.

2

Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.

3

Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!

4

Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.

5

Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.

6

Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm.

7

Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.

8

Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.

9

Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!

10

Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?

11

Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!

12

Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.

13

Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged.

Zsoltárok könyve 31