Zsoltárok könyve 8

Zsoltárok könyve

9

1

Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.

2

Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.

3

Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;

4

Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;

5

Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő- székben ültél, mint igaz bíró.

6

Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.

7

Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.

8

Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.

9

És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.

10

És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.

11

Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.

12

Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.

13

Mert számon kéri a [kiontott] vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.

14

Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;

15

Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.

16

Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.

17

Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.

18

Seolba jutnak a gonoszok, [oda] minden nép, a mely elfeledkezik Istenről.

19

Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.

20

Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!

21

Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! Szela.

Zsoltárok könyve 10