Jób könyve 40

Jób könyve

41

1

Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

2

Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

3

Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

4

Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

5

Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

6

Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

7

Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?

8

Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

9

Ímé, az ő reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt!

10

Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

11

Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

12

Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

13

Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

14

Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület [lakik!]

15

Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva [mintegy] szorító pecséttel.

16

Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.

17

Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

18

Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

19

A szájából szövétnekek jőnek ki, [és] tüzes szikrák omlanak ki.

20

Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

21

Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.

22

Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

23

Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

24

Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

25

Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

26

Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, [legyen bár] dárda, kopja vagy kelevéz.

27

Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

28

A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

29

Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

30

Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

31

Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

32

Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné [valaki,] a tenger megőszült.

33

Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

34

Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.

Jób könyve 42