Jób könyve 36

Jób könyve

37

1

Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!

2

Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.

3

Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.

4

Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.

5

Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: [Szakadjatok].

6

Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.

7

Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.

8

Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.

9

Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.

10

Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.

11

És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.

12

Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.

13

Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.

14

Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?

15

Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, [vagy] a tökéletes tudásnak csudáit [érted-é?]

16

Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?

17

Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?

18

Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.

19

Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!

20

Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át [rajta] és kiderül.

21

Észak felől arany[színű világosság] támad, Isten körül félelmetes dicsőség.

22

Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.

23

Azért rettegjék őt az emberek; a [kevély] bölcsek közül nem lát ő egyet sem.

Jób könyve 38