TÖRVÉNY A SZÖVETSÉGBEN (5Móz 10:12-13)

Mi jut eszünkbe először a törvényről? Rendőrök, közlekedési bírságok, bírók, börtön? Esetleg korlátozások, szabályok, ellentmondást nem tűrő szülők és büntetés? Vagy inkább rend, harmónia, stabilitás? Vagy talán akár… a szeretet?

A héber tóráh szót a Bibliánk „törvénynek” fordítja, és azt jelenti, hogy „tanítás” vagy „útmutatás”. Ezt a kifejezést használjuk Isten minden tanítására, legyen az erkölcsi, polgári, társadalmi vagy vallási jellegű. Felöleli minden bölcs tanácsát, amit Isten kegyelmesen a népének adott, hogy fizikailag és lelkileg egyaránt teljes életet élhessenek. Nem csoda, hogy a zsoltáros boldognak mondja azt az embert, akinek „az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal” (Zsolt 1:2). Elámulunk a rendelkezések széles körén a törvényt vagy a Tórát olvasva, vagyis a Mózes könyveiben feljegyzett tanításokat, útmutatásokat, amelyek részét képezték Izrael szövetségének. A törvény érintette Izrael életének minden részét – a mezőgazdaság, a polgári kormányzat, a társadalmi kapcsolatok és az istentisztelet kérdéseit.

Vajon miért adott Isten ennyi útmutatást Izraelnek (lásd 5Móz 10:13)? Hogyan szolgálták a javukat ezek a rendelkezések?

A szövetségben az volt a „törvény” szerepe, hogy irányelveket adjon az új szövetséges félnek, az embernek. A törvény mutatja be Isten akaratát, akit úgy lehet a legteljesebb mértékben megismerni, ha hit által engedelmeskedünk parancsolatainak és akarata egyéb kijelentéseinek. A szövetségi kapcsolat élő valóságában a törvény mutatott rá arra, hogy Izrael nem követhette a többi nép szokásait. Nem szabhatták magukat kizárólag a természeti törvényhez, az emberi igényekhez, vágyakhoz vagy a társadalmi, politikai, gazdasági szükségletekhez. Csak akkor maradhattak meg Isten szent népeként, papok birodalmaként, ha az élet minden területén maradéktalanul eleget tesznek a szövetséget szerző Úr kinyilatkoztatott akaratának.

A hetednapi adventisták az ókori Izraelhez hasonlóan a tanácsok széles körét kapták a prófétaság ajándékának mai megnyilatkozása révén, amelyek a keresztényi élet minden részét érintik. Miért fontos, hogy Isten ajándékának, nem pedig a független gondolat és cselekvés gátjainak tekintsük ezeket? Ugyanakkor miért veszélyes, ha törvényeskedő módon közelítünk ezekhez, mint az izraeliták tették? Lásd Róm 9:32!


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: